A százforintos gyűjtőakció margójára - Ki is az aránytévesztő?

„A baloldali sajtó ismét megtalálta Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárt, ezúttal azért, mert adománygyűjtő akciót hirdetett a vörösiszap-katasztrófa áldozataivá vált családok megsegítésére. Az államtitkár arra kérte a diákokat és a pedagógusokat, hogy fejenként legalább száz forinttal járuljanak hozzá a bajba jutottak megsegítéséhez. Az iskolák által összegyűjtött pénzt a kolontári és devecseri általános iskolába járó gyermekek családjainak, illetve az érintett iskoláknak juttatják el.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) akciója azért váltott ki bírálatot, mert a minisztérium a »világnézetileg elkötelezett« Magyar Máltai Szeretetszolgálatot kérte fel az adományok szétosztására. A Népszabadság, a Népszava és a Hírszerző azért is kritizálja az államtitkárságot, mert közleményében név szerint csak Kolontárt és Devecsert említi meg az iszapkatasztrófa kapcsán, a szintén érintett Somlóvásárhelyről viszont nem esik szó. A baloldali médiumok aggályosnak találják azt is, hogy az adakozó intézmények neve fölkerül majd a NEFMI honlapjára, mert ez szerintük alkalmas lehet a »csettintésre nem ugró iskolák kiszűrésére«.

Az oktatási államtitkárság akciója elleni újabb koncentrált támadás beleillik abba a támadássorozatba, amely hónapok óta tart a munkáját nagy elánnal megkezdő, ambiciózus oktatási kormányzat ellen. A baloldali/liberális köröket engesztelhetetlen gyűlölet fűti a kereszténydemokrata vezetésű oktatási államtitkárság ellen, amely komoly változtatásokat akar keresztülvinni a köz- és felsőoktatás területén. Szakítani akar az elmúlt nyolc évben uralkodó liberális felfogással, és teljesen más értékrendet akar érvényesíteni az oktatási rendszerben. A magyar oktatáspolitika irányultságát hosszú ideig meghatározó Magyar Bálint, Fodor Gábor és Horn Gábor neve fémjelezte politika követői minden eszközt megragadnak, hogy ellehetetlenítsék Hoffmann Rózsát, mielőtt végrehajthatná reformjait. Az államtitkárság értékközpontú, a pedagógus-szakma érdekeit az üzleti érdekek fölé helyező politikája valóban sok befolyásos kört sért, ezért nem meglepő, hogy az oktatási vezetés minden lépését árgus szemmel figyelik az ellenérdekelt felek, várva a pillanatot, hogy lecsaphassanak.”