„Napjaink '56-os megemlékezései egyszerre igyekeznek örök tanulsággal szolgálni, illetve a fiatal generációhoz aktuális üzenettel és eszközökkel, például filmekkel közelebb hozni az októberi eseményeket. Mi az a plusz, amellyel a lyukas zászlón és a tankokon túllépve értheti meg egy középiskolás '56 lényegét? (...)
A tizenéves korosztály szenzációra szocializált. Naponta emeli az ingerküszöbét, ha az esti híradókat nézi (bár tévét nézni kicsit már cikinek számít), de ha egy filmre ül be a moziba (avagy tölt le netről), akkor is sok akciónak kell abban történnie, hogy igazán hatásos legyen. Persze egy forradalom jó erre, hisz ott van vér, sebesültek, tank, tűz és rombolás. (...)
Ha a történet megáll ott, hogy az egykori srác fegyvert fogott, harcolt majd végül túlélte és hazament, még szinte nem mondtunk semmit. Az igazi kérdés: hogyan lehetett '56-tal tovább élni: ez a kulcs, amit meg kéne értetni a középiskolásokkal. Hogy mit jelent az, hogy emigráció - annak, aki elment, és annak, aki itt maradt? Hogy ha nincs is személyes megtorlás, mit jelentett félelemmel élni, ha pedig bebörtönözték, az milyen emberi tapasztalat?”