„Eredetileg azt vártam, hogy nyomban kiderül: a Fidesz hosszú évek óta a cselekvési programján dolgozik. Elmélyülten és eredetien, »kétharmados« többsége védelmében -- csak harmadsorban a hatalom megtartásának garanciáit kovácsolja: testőrség, terrorelhárítás, fejcserék ezrével, erőszakos médiabirtoklás, tisztogatás, ordító részrehajlás mindannak osztogatásában, aminek a kulcsait megszerezte...
Mindezen persze nem csodálkoznék, elvégre mindennek az alapjait tőlünk, a baloldaltól tanulta, mégpedig kezdetleges, egyben-másban rossz, zsarnoki korszakunktól. Sőt. Stílusa gyakran ugyanaz a suskus, amelyet magunknál is megutáltunk. Ezért indult el minden lázongás a baloldali durva balgaságok ellen - balról.
Mohóság és rendetlenség, önteltség és nagyzolás, felületesség és nagyképű rögtönzés jellemezte az eltelt három Fidesz-hónapot -- anélkül, hogy a leghalványabb reményt ébresztette volna az iránt, hogy koncepció és cselekvés rövidesen összekattan. De hát erről szó sincs. (...)
De ne feledjük, még ha kevesen is mondtuk ezt ki: milliók untak már bennünket, és azt is elhitték, hogy a baloldal és a jobboldal elsősorban nemzeti tartásában különbözik. Ezt a látszatot mindkét fél táplálta. Gyurcsány Ferenc fő, számomra érthetetlen politikai tévedése ebben rejlett -- nem tartotta létfontosságúnak a baloldal »nemzetietlensége« olykori látszatának cáfolatát. Egyebekben Őt tartom a XXI. század magyar politikusának.”