„- Gelfandot is meglepte a nyitásban, pedig őt az egyik legfelkészültebb sakkozónak tartják.
- A nyitásokkal nekem szakmailag nincs gondom, sokkal inkább azzal, hogy a játékom lett bizonytalanabb. Abban bízom, hogy egy sikeres versennyel való visszatérés meghozhatja az önbizalmamat. Olyan szériába kerültem, hogy bármit csinálhattam, nyerésre állhattam, mégis elrontottam. Hányszor van, hogy nem játszol jól, s mégis nyered a partikat, néha meg nagyszerűen játszol, de elég egy rossz lépés, gondolat és torzó marad a partid. Az emberek csak a végeredményt látják, s ebből vonják le a következtetést. Érzem, hogy az eredményeim nem úgy alakultak, és most a körülöttem kialakult hangulat sem segít. Már évek óta írják, hogy Lékó krízisben van, nem fejlődik, nem jó a felkészülése, szekundánst kellene váltania, nem jó a stílusa. Arról nem írnak, ha megnyertem volna a nyert állásaimat, akkor nem két mínuszban, hanem két pluszban végeztem volna.
- Ennyire érzékeny a média kritikáira?
- Korábban nem törődtem vele, de most érzékenyen érint. Úgy érzem, hogy nincsenek megértéssel irántam, sokan okoskodnak.
- Az első számú magyar sakkozóként ezt el kell viselnie. A világbajnoki döntővel magasra került a léc, és Lékó Pétert győztesként akarják látni.
- Nem tett jót nekem, hogy kiestem az első tízből, ez lélektani probléma. Tíz évig voltam a top tízben, de szerintem lényegtelen, hogy valaki éppen a tizenkettedik a rangsorban, mégis túl görcsösen akartam visszakerülni. A folytatáshoz meg kell teremtenem a lelki békémet, feltöltődni.”