Krónikus ellenségek

„Fájdalmas? Talán tényleg az. Addig, amíg ki nem derült volna esetleg, hogy meg lehet szervezni magas szinten a kiskunfélegyháziak ellátását Kecskeméten is. De nem lehetett, mert a Fidesz–KDNP képében jelentkező politikai akarat ezt így hozta, és minden, ami jó lehetett volna abban, hogy az akkori kormány nekifutott az egészségügy reformjának, el is szállt az úgynevezett szociális népszavazással. Mert a legnemesebb és a leg­ésszerűbb igazságokat képviselheti bár valaki, ha egész egyszerűen nem hisznek neki. Akkor már nem hittek Molnár Lajosnak és nem hittek Gyurcsány Ferencnek sem, és kényelmesebb volt elhinni azt, amit Orbán Viktor mond oly nagyon hihetően. Azt, hogy lehet másképp. Meg lehet úszni mindent.(...)

Nem tiltakozik senki Orbánék ellen, amiből az a következtetés vonható le, hogy jelenleg még az se mindegy, hogy ki nem csinál semmit. A Fidesz ugyanis semmit nem tud kezdeni az egészségüggyel, és ezt Szócska Miklós államtitkár olyan bravúros fordulatokkal ecseteli, mintha világéletében diplomáciai pályára készült volna. Még fejlődni is fog a diplomáciai érzéke, mert a változásokra ugrásra készen váró, korábban oly baráti szakmai szervezeteknek jövőre még nehezebb lesz eladni a semmit, és ki tudja, meddig lehet még hátrafelé, az előző kormányokra mutogatni. A kórház-racionalizálás ellen ágáló Fidesz ügyeskedhet, nehogy a korábbi barátokból krónikus ellenség váljon, mert – Éger István ide vagy oda – az is könnyen megeshet.”