„Az MNB jelenlegi irányítói politikai ellenszélben is képesek jó színvonalon végezni a munkájukat? Képesek függetleníteni magukat attól, hogy a kormányfő másokat látna szívesen a jegybank élén?
A támadások név szerinti címzettje nyilván a testület első számú vezetője, Simor András, de minden monetáris döntéshozót egyformán érintenek a külső hatások. Én igyekszem függetleníteni a körülményeket a küldetésemtől. Úgy érzem, mostanáig sikerrel tettem ezt.
Bár az utóbbi napokban valamelyest olcsóbb lett a frank, láthattuk az elmúlt hetekben, hogy kritikus szintet is elérhet a forint/svájci frank keresztárfolyam: bajban vannak a magyar devizahitelesek. Tehet értük bármit is a jegybank?
Amit tehet, azt megteszi, azt azonban látni kell, hogy ebben a kérdésben meglehetősen szűk a jegybank mozgástere. A háztartások és a bankok is jelentős kockázatot vállaltak fel azzal, hogy a lakosság az elmúlt néhány évben jórészt devizában adósodott el. Most mindkét félnek alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Bár nő a munkanélküliség és csökkennek a reáljövedelmek, a háztartások mégis egyre többet takarítanak meg, egyre több hitelt fizetnek vissza. A megnövekedett törlesztő részletek egyre több háztartás teherviselő képességét lépik túl. A bankok igyekeznek a szerződések módosításával, a lejárati idő kitolásával, átmeneti tehermérsékléssel segíteni a bajbajutottakon. Ez alapvető érdekük. Sokkal többet ér nekik az adósságainak törlesztésére törekvő ügyfél, mint a biztosítékként megszerezhető ingatlan. Meggyőződésem, hogy e két szereplőnek kell megoldania a problémát. A kormányzati szereplők és a jegybank hiteles, kiszámítható, fegyelmezett pénzügypolitikával, az ország kockázati megítélésének javításán keresztül elérhető alacsonyabb finanszírozási költséggel és stabil árfolyammal tud érdemben hozzájárulni a probléma orvoslásához.
Az állam ne szóljon bele a kérdésbe?
Mit tehet? Kivásárolja a devizahitelek egy részét a bankoktól? Ez esetben az adófizetők pénzével stafírozná ki azokat a pénzintézeteket, akik jelentős haszonra tettek szert már eddig a devizahiteleken. Vagy – megint csak az adózók terhére – mentse ki a »bátor« devizaadósokat, akik hosszú ideig a forinthiteleseknél sokkal olcsóbban kaptak hitelt? Meglátásom szerint az államnak nem a bankok adóztatásán és portfólió kivásárláson keresztül, hanem az adósok fair kezelésének biztosításával kell elősegítenie a megoldást. Az esetleges banki erőfölényt nem adminisztratív eszközökkel, meglévő szerződések kondícióinak annulálásával, moratóriummal lehet elérni, hanem az egyoldalú szerződésmódosítások tiltásával, transzparens árazási gyakorlat megteremtésével, a piaci verseny feltételeinek javításával, az adósság mobilizálhatóságának, refinanszírozhatóságának biztosításával.”