Amit tehet, azt megteszi, azt azonban látni kell, hogy ebben a kérdésben meglehetősen szűk a jegybank mozgástere. A háztartások és a bankok is jelentős kockázatot vállaltak fel azzal, hogy a lakosság az elmúlt néhány évben jórészt devizában adósodott el. Most mindkét félnek alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Bár nő a munkanélküliség és csökkennek a reáljövedelmek, a háztartások mégis egyre többet takarítanak meg, egyre több hitelt fizetnek vissza. A megnövekedett törlesztő részletek egyre több háztartás teherviselő képességét lépik túl. A bankok igyekeznek a szerződések módosításával, a lejárati idő kitolásával, átmeneti tehermérsékléssel segíteni a bajbajutottakon. Ez alapvető érdekük. Sokkal többet ér nekik az adósságainak törlesztésére törekvő ügyfél, mint a biztosítékként megszerezhető ingatlan. Meggyőződésem, hogy e két szereplőnek kell megoldania a problémát. A kormányzati szereplők és a jegybank hiteles, kiszámítható, fegyelmezett pénzügypolitikával, az ország kockázati megítélésének javításán keresztül elérhető alacsonyabb finanszírozási költséggel és stabil árfolyammal tud érdemben hozzájárulni a probléma orvoslásához.
Az állam ne szóljon bele a kérdésbe?