A provokátor

„Thilo Sarrazin, német szocdem bankár két dolgot félt: Európa legnagyobb, legerősebb jóléti államának szabadságát és identitását. Vége az aranykornak, egyre több az improduktív muszlim bevándorló, miközben csökken a produktívak teljesítménye. Egy PISA-tanulmányra hivatkozva állítja, nem a szegénység vagy az iskolák állapota a hanyatlás oka, hanem a minőségi szakadék, azaz: a muszlim gyerekek komoly kulturális deficittel lépnek be a német oktatási rendszerbe, amely csekély nyomot hagy rajtuk.

Többről van tehát szó, mint arról, hogy míg Németország 1980-ban a büdzsé 16, ma 50 százalákát költi szociális kiadásokra, meg arról, hogy az ott élő mintegy 5,7 millió külföldi több, mint 40 százaléka jogosultan vagy jogosulatlanul, de a Hartz IV nevű program segélyéből él, ami majdnem négyszerese a német átlagnak. Nemcsak a pénz a tét, hanem az ország maga, állítja Sarrazin, mivel az általa muszlim migránsoknak nevezett emberek lényegesen szaporábbak a németeknél, úgyhogy pár generáció múlva ők alkotják majd a többséget. Új, funkció- és munkanélküli underclass alakul ki, amely önnön mentalitását reprodukálja.

Ez szerinte azért is gond, mert kulturális értékeik, vallásuk, normáik, öröklött hagyományaik miatt a muszlim bevándorlók (törökök, arabok, ex-jugók) a legproblémásabban integrálhatók, ahogy Angliában is nagy a különbség mondjuk az indiaiak és a pakisztániak beilleszkedési szintje között. Sarrazin szerint e csoportok egyébként bűnözésileg magasabb, IQ-szintileg viszont alacsonyabb szinten vannak a németeknél, úgyhogy nem annyira jó ötlet a szociális állam részéről, hogy Németország tendenciális elbutulásába invesztál. Ha a muszlimok továbbra is megőrzik archaikus világukat, Németország felszámolja önmagát.”