Úgy földbe állt a német vállalat, mint a gerely – búsulhatnak a románok
400 millió euró hiányzik, Romániában kongatják a vészharangokat.
Úgy kell csinálni, mint Sója Miklós: nem öt percre megállni, kenyeret osztani, szörnyülködni. Hanem rá kell szánni azt a negyven évet.
„Aki tudja, hogy kell csinálni, nem szívesen beszél róla. Minek a felhajtás, a figyelem árt, nem használ. Ezt gondolta Sója Miklós is. 1940-ben nevezték ki görögkatolikus papnak a Szabolcs megyei Hodászra. Második világháború, frontok, tankok, deportálás. A papot nem ez érdekelte. Görög katolikus hívekhez rendelték, de talált ott a falu szélén még 1500 embert. Cigányokat, tudatlanul, hitetlenül, koszban, nyomorban, a dögkút mellett. Ahogy a mi erdélyi cigánytelepünkön élnek, és ami ma Magyarországon szerencsére már alig létezik. Nem tett fogadalmat, nem pályázott, nem írt projekt tervet Sója Miklós. Leballagott az árokpartra, énekelt a gyerekekkel. Énekelt, furulyázott, elzarándokolt velük, mezítlábasokkal a máriapócsi búcsúba. Nem lopták meg, nem bántották, elfogadták, szerették, felnéztek rá, tanultak tőle.
A németeket az oroszok, a kommunisták váltották. Sója Miklós nem helyezkedett, nem politizált, a saját történelmét írta. Rábeszélte a cigányokat, hogy vessenek családonként 1000 válykot, adják el a magyaroknak. Kicsi telket vettek belőle a putritelep közepén, építettek rá vályogból templomot. A templomban kifüggesztette az ABC betűit az ikonok mellé. Tanítgatta a cigányokat írni-olvasni, késsel-villával enni. Megtanulta az énekeiket, lefordította a görög katolikus liturgiát cigány nyelvre. Vitték volna az ávósok, de a cigányok nem hagyták. Jött '56, megtorlás, konszolidáció, ember járt a Holdon. Sója Miklós csak tanított, énekelt, fordított, misézett. Levelet írt a Fradinak, mezeket, labdákat kért a hodászi cigány focicsapatnak. Lábjegyzet füzetében tartotta nyilván, hogy melyik gyerkőcnek mekkora a lába, hogy jól tudja elosztani az egyházi adománycipőket. A pápától kapott 1000 dollárt, felújította a templomot, felhúzott még egy tornyot.
Aztán letelt a negyven év szolgálati idő. Sója Miklós keresett utódot a parókia élére, és rendben nyugdíjba vonult. Az aranymiséjét a budapesti Tabáni templomban tartották. Cigány hívei gyönyörű misztikus dallamokkal köszöntötték. Még a Magyar Rádió is közvetítette az eseményt. 1980-ban ment el Hodászról. A gyerkőcei felcseperedtek, egyikük 6 nyelvű cigányszótárt publikált, van köztük közgazdász diplomás. Hodászon az utódok kőtemplomot, óvodát és anyaotthont építettek. Így kell csinálni, nem öt percre megállni, kenyeret osztani, szörnyülködni. Rá kell szánni azt a negyven évet.”