Nyílt levél Malina Hedvighez

„Kedves Hedvig, négy évvel ezelőtt nem ismertelek. S azon a 2006. augusztusi napon, amikor szlovák gazfickók megvertek, végképp nem sejtettem, hogy eseteddel egy teljes választási időszakon át többet fogok foglalkozni, mint a költségvetéssel vagy Fico koalíciós bűntársaival, akiket ő, fogalmam sincs, miért, a HZDS és az SNS rövidítésekkel jelölt. (...)

Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy bocsánatot kérjek a szlovák kormány, a szlovák rendőrség és a szlovák ügyészség miatt. Mindazt, amit négy éven át műveltek veletek, az életetek ellen elkövetett állambűnténynek tartom. Főként a Te életed elleni bűnténynek, Hedvig. Ez az állam, mely állítólag Cirill és Metód hagyományainak örököse, nem úgy viszonyult Hozzád, mint emberhez, hanem úgy, mint eltakarítandó, mert zavaró szeméthez. A régi rendszerben az ateista állam a disszidensekhez és a hívőkhöz viszonyult így. Fico alatt így viselkedett az állam Veled, fiatal magyar lánnyal szemben, akit két szlovák ostoba bántalmazott. Így ez az állam megmutatta, hogy ami szlovák, többet jelent számára, mint az emberi. Szlovák vagyok, és szégyellem magam az ilyen szlovák állam miatt. (...)

Hedvig, most valami olyasmit mondok Neked, amit eddig még nem említettem: mindvégig, míg figyeltelek, hogyan dacolsz nemcsak ezzel az állammal, a kormánnyal és a rendőrséggel, hanem az ostoba sajtóval és a vérszomjas közvéleménnyel, lelkesítettél. Élő példája vagy annak, hogy az ember, legyen bár fiatal és tapasztalatlan, ha igaza van, van bátorsága és néhány barátja, erősebb, mint ez az egész romlott államhatalom.(...)

Nem tudom, Hedvig, formálisan miként zárul az eseted. Nem hiszek sem Trnka ügyészségében, sem a bíróságainkban. Szemernyit se. De számomra a Te eseted már lezárult: nyertél. S szlovákok millióinak mutattad meg, hogy a nemzet mit sem ér, ha hiányzik a lelkiismerete.

Ennél fájinabb történetet 1989 óta nem ismerek.”