„Kelet- és Közép-Európa történelmi leszakadása a Nyugat centrumországaitól nem elsősorban a nemzeti jövedelmet és a béreket illetően áll fenn, hanem a vagyonokat tekintve. Ennek oka kettős szerkezetű. Az egyik egy társadalom-gazdasági evidencia, miszerint minél alacsonyabb a jövedelem, annál nagyobb hányadát kénytelen a jövedelemtulajdonos elemi létfenntartásra fordítani, így értelemszerűen egyre kisebb az esélye a megtakarításnak, és persze fordítva, az egyre magasabb jövedelem növeli a megtakarítás valószínűségét és annak mértékét. A másik ok, hogy Nyugat-Európában, de főként az Egyesült Államokban a családok vagyonbiztonsága az elmúlt évszázadban összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint Kelet- és Közép-Európában. (...)
A globális felmérések tehát szintén alátámasztják azt a feltételezést, hogy a kelet- és közép-európai népesség nagy része, feltehetőleg legalább kétharmada, anyagi és szimbolikus értelemben egyaránt igen kiszolgáltatott helyzetben van. A folyó jövedelmei lassan már elemi fiziológiai folyamataira sem nyújtanak fedezetet. Ebből logikusan következik, hogy a döntő többség semmilyen megtakarítással nem rendelkezik, ám ez nem szuverén döntés következménye, hanem a körülmények kényszere.”