Magyar? Szlovák? Játssza az eszét

„Mikuláš Dzurinda minapi megnyilatkozása, miszerint a jó szándék jegyében rendezhető, hogy a KMKF ne az Országgyűlés intézményeként működjön, leginkább azért sajnálatosan álságos, mert épp oly szűkkeblű perspektívából tekint a »problémára«, mint a hatalmukat látens nacionalizmusra építő Robert Fico vagy urambocsá! Orbán Viktor. Dzurinda magatartása azért nem minősíthető jó akarattal sem jó szándékúnak, mert olyan tetteket vár el a magyarországi hatalomgyakorlóktól, amilyenek gyakorlására – lásd KMKF-el kapcsolatos üzenetét – ő maga sem képes, de legalábbis nem hajlandó. 

Miközben tudván tudja, a nemzeti egoizmus bűvkörében regnáló Orbán-adminisztráció még egy ideig előbb hajlandó lemondani Magyarország valós EU-tagságáról, mint jelképes nemzetegyesítési szlogenjeiről. Pláne, ha ilyesmit egy szlovák politikus fogalmaz meg, úgymond a konstruktív, baráti párbeszéd feltételeként. 

Mi lehetne akkor mégis a megoldás a szlovák-magyar viszonyban? Talán az, ha a jelenlegi szlovák kormánykoalíció politikusai az általuk hangoztatott jó szándék jegyében a helyén kezelnék a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát. Hiszen az egyébként is csak jelképes jelentőséggel bír. Néhány habókos autonomistapista tényleg identifikálhatóan irredenta vágyálmainak tárgyát leszámítva ugyanis nem jelent többet, mint például a csíksomlyói búcsújárás. Magyarán, a szlovák kormánykoalíció tagjainak tapintatból, jó diplomáciai érzékkel nem kellene firtatniuk a KMKF jogállását. 

Ennek a megoldásnak az egyetlen akadálya azonban sajnos épp a szlovák politikai osztály mentális állapota. Amely tulajdonképpen csak annyiban különbözik magyarországi kollégáikétól, hogy ők jelképesen sáncolnak egy ugyancsak jelképes támadás miatt. Miközben mindkét fél kizárólag politikai kampányt folytat, azaz játssza az eszét.”