Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A balliberálisok újabban más módszerhez folyamodnak, éket vernek a jobboldalba, bizonytalanságot gerjesztenek a polgári médiapiacon.
„Ma már viszont nem lehet hazudozni, hogy nincs jobboldali, nemzetének elkötelezett újságírás. Nem lehet azt hazudni, hogy csak baloldalon vannak szakújságírók, a jobboldalon ilyet nem lehet találni. Hogyan is lehet ilyet állítani, amikor számos rangos, polgári beállítottságú médium van a piacon, ezek igencsak népszerűek, hatásuk határon túl is érvényesül. A Fidesz–KDNP-pártszövetség kétharmados győzelmében nem kis szerepe volt a jobboldali sajtónak, abban legalábbis, hogy az emberek szemét felnyissák, s rámutassanak az MSZP–SZDSZ nyolc évig tartó hazugságpolitikájára, amely hazánkat morálisan és gazdaságilag csődbe vezette. Mondjuk ki, a balliberális újságíróknak egyre kevésbé hisznek. Az idén már nem sikerült félrevezetniük a népet, a választókat, így tavasszal jöhetett a jobboldali fordulat. Nem sikerült Gyurcsány őszödi hazugságbeszédét igazságbeszédre fordítani. Nem sikerült elhitetni, hogy a 2006. október 23-i Gergényi-féle brutalitás rendőri fellépés rendzavarók és huligánok ellen irányult, mert tudjuk: valójában a békésen emlékező, Gyurcsányék ellen tüntető fiatalokat, időseket és családokat magába foglaló tömeget verték szét. Nem sikerült azt sem elhitetni a napokban, hogy az IMF Magyarország javát akarja, amikor további megszorításokat követel. Az az érvelésük is megbukott, hogy a bankok ne vegyenek részt a közös teherviselésben, és hogy jogos az MNB elnökének nyolcmillió forintos fizetése. Ezeket a meséket már nem hiszik el a magyarok.
Egyértelmű, hogy nem megy most a régi elvtársurakat kiszolgáló újságírás, amelynek valójában semmi köze a valamikori szociálisan érzékeny baloldalhoz. Az emberek inkább vevők az igaz szóra.
A balliberálisok újabban más módszerhez folyamodnak, éket verni a jobboldalba, bizonytalanságot gerjeszteni a polgári médiapiacon. Valótlanságokkal, hamis információkkal megpróbálják az Indexen, a Népszabadságban, a Népszavában, a 168 Órában lejáratni médiacsoportunkat, a Magyar Hírlapot és az Echo Televíziót, a mi független, nemzetileg elkötelezett, szókimondó orgánumainkat. Közeledik az önkormányzati választás, a volt kommunista médiaemberek emlékeznek a tavaszi választási kampányra, félnek a megméretés eredményétől. Régi bolsevista taktikájukat vették elő, a szalámizást, a lejáratást és a rémhírterjesztést. Régen ez bejött. De ma az emberek a kiszámíthatóságot, a biztonságot, az emberibb jövőt választják. Mi a jövő mellett állunk. Mert jobb, igazabb életet akarunk.”