„Bár a Schiffer-párt elődpártjáról nem lehet azt mondani, jobb volt a régi, de a magyar közoktatásról – évszázadokra visszamenően – igen. Vissza kell tehát lépni, és a régi alapról újrakezdeni az építést az óvodától a felsőoktatásig. Vissza kell térni a klasszikus értékekhez az iskolában, vissza többek között a Toldihoz és a János vitézhez, majd tovább Adyhoz és Móricz Zsigmondhoz, Babitshoz és Kosztolányihoz, a magyar történelem és földrajz megismertetéséhez, alkotó, példát adó ország- és államépítő történelmi nagyjaink életművéhez, újabb értékeket ezekhez illesztve szervesen.
Azon kellene elgondolkodni, hogy mért kell még mindig ragaszkodni például a kétszintű érettségihez, és mért nem lehet visszaállítani a felvételi vizsgát a felsőoktatásban. A személyes találkozás leendő hallgatók és tanárok között mégiscsak több lehetőséget nyújt a megfelelő kiválasztáshoz – egyéb tényezők mellett –, mint egy érettségiből hozott pontszám önmagában. Olyan szakokon fontos ez elsősorban, ahol a végzett diplomásnak közvetlen emberi kapcsolatokban is helyt kell állnia (tanár, orvos, jogász). Arról most nem is szólva részletesen, hogy a magyar felsőoktatásban magyar értelmiséget kellene fölnevelni, tehát nemcsak szakembereket kibocsátani, hanem széles látókörű, elkötelezett nemzeti értelmiséget is.”