A pesti vicc

„Bajban van az én hazám. Budapestet elhagyja vőlegénye, vagy kicsoda is volt ez az ember, Demszky Gábor; legyen mondjuk a Significant Other. Ötször választotta meg a város népe, ebből négyszer újra, ezen belül egyszer egy hónappal az őszödi botrány után. Pedig sohasem volt népszerű, csak nem akadt nála jobb jelölt. Barsiné Pataki Etelka? Schmitt Pál? Gy. Németh Erzsébet? Ezek ugyanmár-kategóriás figurák voltak ide, és ezen nem változtat semmit, hogy később hová sikerült benyalniuk magukat. Sőt inkább megerősíti a gyanút, ami miatt nem lettek főpolgármesterek: hogy igazából nem is szeretik Budapestet. Csak a hozomány kellett volna.

Szerencsére a majdnem tuti befutó a fenti bohócoknál fajsúlyosabb alak. Tarlós Istvánnal különösebb gond nincs. Az utóbbi időben többször is jelét adta annak, hogy felfogta, Budapest nem egy franciakert, sem gémeskutas falu, ahol megszólják a vénkisasszonyokat, de még a buzik is beleférnek egy európai fővárosba. Igen, a szinglihordák bőrtangában, azok. Tarlós Istvánnak az az egy hátránya van, hogy fideszes, és a pártja viszont kifejezetten ott jelöli meg a szellemi forrásvidékét, ahol a nagyvárosok eleve bűnös helynek számítanak. Hoffmann Rózsa és Semjén Zsolt világképe,  az betenné Budapestnek a lompost.(...)

Budapesten élni alapvetően jó. Ezzel ma egyik párt sem kampányol, pedig pont ez az oka annak, hogy Demszkyt nem zavarta el a város húsz évig. Van egy csomó probléma, zaj és büdös és dugó, de összességében sokkal kellemesebb hely, mint a legtöbb falu. Ezt nem kell bizonyítani: az ingatlanárak precízen megmutatják. Többek között azért ilyen jó hely egy város, mert itt még az is megtörténhet, hogy jelöltet állít a Kétfarkú Kutya Párt.”