„Az MSZP megizmosodásának kísérlete mindjárt az első felvonásban siralmasra sikeredett. Még meg sem száradt ugyanis a tinta a Mesterházy Attilát pajzsra emelő kongresszusi határozaton, amikor az MSZP kérlelte az LMP-t: léptesse vissza főpolgármester-jelöltjét - Tarlós István javára. (...)
A mostani eset a tavaszi országgyűlési választások első fordulója utáni helyzetre emlékeztet, amikor a szocialisták arra próbálták rávenni az LMP-t, hogy a két párt talpon maradt képviselőjelöltjei lépjenek vissza egymás javára. Mivel azonban a függetlenségére kínosan ügyelő baloldali ökoalakulat sem akkor, sem most nem evett meszet, s nem az MSZP kottájából akarta kitanulni a politizálás gyakorlatát, mindkét alkalommal lepöckölte magáról a felvetést.
Az MSZP-nek persze van indoka a meghunyászkodásra. Az országgyűlési választások eredménye ezt követeli tőlük. A tét az önkormányzati voksoláson sem lesz kisebb, mint hogy a Fidesz mögött ki foglalja el Budapesten a második pozíciót. Ezzel, mondják többen, az MSZP és az LMP közti különmérkőzés is eldőlhet, melyet a felek azért vívnak, hogy lehetnek-e Schiffer Andrásék a szocialisták utódpártja. Utóbbiban nemigen hiszünk: annál hívebb képet vélünk őrizni a magyar társadalomról, mintsem hogy az LMP - legalábbis mai, levetkezhetetlenül értelmiségi formájában - igényt tarthatna az MSZP-árva szavazók módfelett rétegzett tömegeire.”