Új korszak küszöbén

„A megbékélés érdekében emelte fel a szavát Kristóf Attila is a Magyar Nemzetben. A hazai újságírók közül talán ő az egyetlen, aki a nagy sorsfordulók ellenére ötven éve ugyannál a lapnál dolgozik. Nem ír róla, de feltehetően nem kevés erőfeszítést kellett tennie, hogy megőrizze azt az irányvonalat, amelyet a lap alapítója, Pethő Sándor vallott és meghatározott. A lap életében kétségkívül a rendszerváltozás hozott drámai változást, bár sokáig kérdéses volt, hogy az újság milyen szellemiséget követ. (...)

Kristóf Attilának azt a gondolatát – politikai hovatartozástól függetlenül – mindenki csak üdvözölheti, hogy a jövőben »nincs mamelukság, csak a jó, okos, tisztességes kormányzat támogatása. Nincs megkülönböztetés, még árnyalati sem, magyar és magyar között. Nincs cigány- és zsidókérdés, magyar kérdés van, és közös jövő. Eljött az ideje annak, hogy a Magyar Nemzet mértéktartó, befogadó, szakmailag és erkölcsileg feddhetetlen legyen«.

Ezzel az ars poeticával mint a lap régi olvasója, volt külső szerzője és megtámadottja messzemenően egyetértek. Némiképp azonban zavarban vagyok, mert mindmáig abban a tudatban voltam, hogy ha a másik oldal hívei nem is, de az újság munkatársai meg voltak győződve arról, hogy ezeknek az elvárásoknak a lap már eddig is megfelelt. Amennyiben mégsem ez volt a helyzet, őszintén remélem, hogy sikerül a kitűzött célt elérniük: az újság rövidesen olyan hiteles és tekintélyes lesz, mint a példaképnek tekintett Neue Zürcher Zeitung vagy a Frankfurter Allgemaine.”