„Két ellenfele van a politikában, akikkel szemben mindig harcolni fog - mondta még június elején, a 29 pontos első akcióterv ismertetésekor a miniszterelnök: a cinizmus és a nihilizmus. Ezek szerint nemes feladatot vállalt magára a miniszterelnök: önmagunkat legyőzni mindig az. (...)
Kormányon azonban már tettekben is megnyilvánulhat a cinizmus – ami ellen, mint tudjuk, küzdeni kell. Nehéz másnak minősíteni például azt, hogy Berlinben, nyugati közönség előtt a magyar kormányfő az ellenzék tiszteletben tartásáról, és az alkotmányosság fontosságáról, a kétharmad felelősségéről beszél, miközben idehaza hatszor módosítja pártja az alaptörvényt azért, hogy az a Fidesz pillanatnyi politikai érdekeinek megfeleljen. Nehéz másnak minősíteni, hogy az alkotmánybírák megválasztásának szabályait eközben úgy írja át a Fidesz, hogy az ellenzéknek esélye se legyen beleszólni a kérdésbe. (...)
A Fidesz láthatóan saját homokozójaként kezeli a parlamentet, »amit teszünk az messzemenően jogszerű, és házszabályszerű« – mondják politikusai, amiről persze rengeteget vitatkozhatnak jogászok (sokuk szerint például egyáltalán nem az), de, hogy gyakran kilóg a lóláb, azt a laikus is érezheti: az utolsó pillanatban benyújtott, egy nap alatt a Házon átzavart törvényekkel, az »azért, mert csak« indoklásokkal, a személyre szabott törvénymódosításokkal.”