„Az elmúlt évek rezsimjeit hidegen hagyta, hogy mi történik azzal a szövettel, amely végül is magának a létnek a kereteit adja meg. Kíméletlenül pörkölték azt, s ugyan a Bajnai Gordon nevével fémjelzett időszakban elkussoltak a szimbolikus támadások, ám olyan irányba alakítottak a családtámogatási rendszeren, amely még inkább afelé nyomta a társadalmat, amerre most is tart: tervben vannak a gyerekek, ám a tényleges gyermekvállalás nem valósul meg. Talán nem tud kiteljesedni ennek a pokoli, egészen pokoli politikának a hatása, mert az új kormány igen korán kijelentette: visszaállítják a korábbi családtámogatási rendszert és deklarálták azt is, hogy a család intézménye a társadalmi szerveződés alapja, emellett az adórendszer is megindul ebbe az irányba. Rég' várt hangok ezek.
Bogár László professzor fogalmazta meg, hogy bármilyen probléma megoldása előtt még két feltételnek teljesülnie kell. Eszerint előbb az elbeszélésnek, majd a megbeszélésnek kell jönnie. Kókler, aki pontos diagnózis nélkül kezd neki a beteg kezelésének. A jelek szerint az „elbeszélés” megkezdődött. Ebben a Nagycsaládosok Országos Egyesülete által felállított népességszámláló immár a második fokozat, hiszen a Népesedési Kerekasztal tavaly év végi alapítása óta a népesedési probléma teljes palettájára hívja fel a figyelmet. Munkacsoportjai a problémafelvetés mellett a lehetséges – vagy továbbgondolásra alkalmas – megoldások tömkelegét dolgozták ki. Az értékek labirintusába belehajszolt és beleszületett fiatalokra, a párkapcsolati problémákra, a gyermekvállalás és a család intézményére fókuszálnak. Úgy tűnik, ez az értékközpontú munka találkozik a kormány szándékával is.”