Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Az emberek nagyon kíváncsiak arra, mit gondolok Magyarországról. Fasizmus felé tart az ország? Vagy háborúba a szomszédaival? Vagy gazdasági visszaesés felé? Vagy mindhárom?
„Bárhová megyek, a Pentagontól a Nemzetbiztonsági Tanácsig, a think tankoktól a Külügyminisztériumig, az emberek nagyon kíváncsiak arra, mit gondolok Magyarországról. Fasizmus felé tart az ország? Vagy háborúba a szomszédaival? Vagy gazdasági visszaesés felé? Vagy mindhárom? Vajon valaki bejelentett egy »üsd Magyarországot« napot anélkül, hogy tudtam volna róla?
Ezt enyhén szólva bosszantónak találom. Orbánt és a Fideszt számos kritika érte eddigi tevékenységük miatt, a múltban és a jelenben is. De most nagy népszerűségnek örvendenek, felhatalmazva egy olyan ország vezetésére, amely elkeseredetten vár egy irányítani képes kormányzatra. (Az előző egy szakértő, de ügyvezető kormány volt, amelyet egy exkommunisták által vezetett, botrányosan költekező és cinikus koalíció előzőtt meg.) A reflexszerű kritikák nem foglalkoznak az összefüggésekkel. Nagyon könnyű lenne azt feltételezni, hogy Magyarországon eddig athéni szintű, svájci típusú feddhetetlenséggel működő demokrácia volt, amelyet a Fidesz most szándékosan le akar rombolni. Valójában a Fidesz szörnyű felfordulást örökölt, burjánzó korrupcióval, demoralizált közigazgatással és zsörtölődő lakossággal.”