„Magyarország egész múlt héten címlapon volt a nemzetközi sajtóban és általában nem éppen számunkra kedvező kontextusban. Orbán Viktort nevezték »populistának« (Financial Times, The Wall Street Journal), »sovinisztának« és »kitaszított páriának« (The Washington Post), »nacionalistának« (The Daily Telegraph), valamint »bármire képes« autokratának (Tages Anzeiger) a nyugati lapok. A kormány népszerűsége a magyar választók körében mindennek ellenére töretlen, sőt, talán ha most vasárnap lennének a választások, még annál is nagyobb arányban győzne a Fidesz-KDNP pártszövetség, mint áprilisban.
Most akkor ez azt jelenti, hogy Orbánék valóban populisták, akik az egészet a sikeres őszi önkormányzati választási szereplés miatt csinálják, ahogyan ezt a nyugati sajtó sugallja? Orbán Viktor és a Fidesz többi vezetője politikusok, akik nyilvánvalóan fél szemmel mindig a választók véleményét fürkészik. Ha »populizmusnak« nevezzük azt, hogy egy párt a választók érdekét előtérbe helyezi a multinacionális vállalatok, nemzetközi szervezetek érdekeihez képest, akkor Orbán Viktor feltehetőleg büszkén vállalja, hogy »populista«.
Az Orbán-kormány nemzetközi pénzvilággal - IMF-el, külföldi bankokkal, EU-val - kapcsolatos politikája valóban sokszor nem tűnt koherensnek az utóbbi hetekben, a kormányzat tisztviselői elkövettek kommunikációs hibákat, a Fideszes politikusok nem mindig egyeztették mondandójukat. Az azonban kétségtelen, hogy a kormány nagyon bátor tettet hajtott végre: hosszú idő után elsőként az európai kormányok közül nyilvánosan ellenszegült a nemzetközi pénzvilág diktátumainak.”