Ha ma bármilyen felmérés eredményét megvizsgáljuk, azt a paradox tendenciát látjuk, hogy a nagyobb létszámú osztályoknak jobb a teljesítménye. Ez az összefüggés általában még egy országon belül is érvényes, Magyarországon pedig különösen erős. Ebben persze már más mechanizmusok is szerepet játszanak, mindenesetre az adatok cáfolják azt a vélekedést, hogy nagyobb létszámú osztályban nem lehet eredményes munkát végezni.
Ugyanilyen régi, és improduktív törekvés a tanulócsoportok, osztályok, iskolák homogenizálása. A gyerekek között kétségtelenül igen nagy különbségek vannak, egyszerű megoldásnak tűnik a tanulók szétválogatása, a hasonlóan teljesítők egy osztályba, iskolába, iskolatípusba irányítása, a különbözők elkülönítése, más fejlődési pályára terelése. A gyerekek fejlődése azonban nagyon változatos mintázatot mutat, sokféle tényező befolyásolhatja. A korai különbségek alapján való döntés nagyon sok »későn érő« tehetség elvesztését eredményezi, mint ahogy a támogató családi, társadalmi háttér hiánya is téves besorolást eredményez. Így a gyermekekben rejlő tanulási potenciál nem realizálódik. Ezzel szemben már a kis falusi osztatlan iskolák tanítói bebizonyították, hogy lehet eredményesen dolgozni még akkor is, ha nagyon különböző gyerekek vannak egy osztályban. A körülmények kikényszerítették a változatos tanítási módszerek alkalmazását, a különböző tanulók eltérő kezelését. A mai nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy jobb eredményeket érnek el azok az oktatási rendszerek, amelyek iskolái befogadják a különbségeket.”