Támad a széljobb: túl sok a színesbőrű a válogatottban

„Az 1998-ban világbajnokságot nyert, ám 2002-ben a mostanihoz hasonlóan leszerepelt, majd 2006-ban a döntőig menetelt válogatott újabb kudarca kérdések tucatjait vetette fel Franciaországban. Vajon a jól, (néha szinte túl)fizetett profiknak egy kizsigerelő szezon végén jelent-e bármit is a nemzeti színű mez? Hajlandóak-e küzdeni olyan válogatottak ellen, amelyek tagjai számára a világbajnokság pályájuk csúcspontja, s nem csak egy esemény a bajnokságok, kupák sorozatában? Képesek-e egységes csapatként, egymásért küzdeni a néha már-már primadonna módjára viselkedő sztárok?

Ezen felvetések mellett széljobbról előkerült az a vád is, hogy a keret jelentős részét kitevő színesbőrű játékosok „nem eléggé franciák", s ez a kudarc egyik oka. Közép-európai szemmel is furcsa lehet a sok afrikai név a trikolór mezeken. De ne felejtsük el, hogy a francia nemzetfelfogás alapjaiban különbözik a mi koncepciónktól. Párizsi szemmel ugyanis mindenki francia, aki francia állampolgár. Ezért nehéz elmagyarázni, hogy mondjuk egy román állampolgár nem feltétlenül vallja románnak magát, hanem kulturálisan egy másik közösséghez tartozik. A francia válogatott tagjainak „nemzetietlenségére" vonatkozó vád azért sem állja meg a helyét, mert tizenkét évvel ezelőtt egy, a maihoz hasonlóan „színes", ám összeszokott és jól működő csapat nyerte meg a világbajnokságot. Az akkori győzelem fő kovácsa, Zidane maga is algériai kabil családból származik - de ettől még mindig magától értetődő volt franciasága.

A válogatottal kapcsolatos közérdeklődést jól jellemzi, hogy Nicolas Sarkozy köztársasági elnök hazatérése után külön kihallgatáson fogadta Thierry Henryt. Raymond Domenech szövetségi kapitánysága idején ugyanis a csatárzseni mellőzve érezte magát. E találkozóval a történet már egy más dimenzióba került. Az államfő ugyanis a futballista miatt lemondta a humanitárius egyesületekkel tervezett találkozóját. Amelyek persze tiltakoztak, és nem voltak hajlandóak találkozni a kárpótlásul felajánlott François Fillon miniszterelnökkel.”