„A szombati választás bebizonyította: az embereknek elegük lett a konfrontatív hangnemből, az alibi politizálásból, a hatalmaskodásból. De legfőképpen azt bizonyította, hogy nem lehet ebben az országban 2010-ben magyarkártyával választást nyerni. A szlovákok nagy része már nem vevő a magyarellenességre. De bebizonyította azt is, hogy a szlovákiai magyarok közt sem lehet magyarkártyával nyerni.
A Magyar Koalíció Pártjának kibukása a parlamentből szinte törvényszerű volt. Az a gyalázatos és primitív kampány, amivel választókat akart szerezni, végül választóriasztó lett. Szerencsére kiderült: nem lehet megtéveszteni, kirekeszteni, árulózni. Vagyis lehet, de annak bukta a vége. Ez a legnagyobb tanulsága ennek a választásnak az MKP számára.
Kegyetlen pofont kapott az MKP, bár néha a vereségek és a pofonok jót tesznek. Az a minimum, hogy a vezetés távozik, és megújul a párt. Vannak olyan politikusok az MKP-ban, akik képesek a leköszönő vezetés avítt, 19. századi retorikáját, elhibázott lépéseit és taktikáját 21. századivá alakítani. Ugyanis a párt több mint százezer szavazatot kapott, és felelősek azokért az emberkért, akik bíztak benne. De azoknak is inkább víziót kellene kínálni, nem fél téglákat. A probléma ugyanis ott lehet, hogy az MKP már akkor radikalizálódni kezdett, amikor néhányan otthagyták a pártot, egy ilyen választási sikertelenség pedig csak tovább erősítheti ezeket a tendenciákat.”