„Idegeneket hív…”

Gyerekkoromban volt egy mese arról, ki lopta el a süni almáját. Minden állat letagadta, a medve is azt mondta: „Én nem!”, de az egyik pofája feldagadt, pont egy almányi dudor látszódott.

Valóban bajban vagyunk a sok „szittyálkodással”, de Tótát elkapta a gépszíj, amikor nagyszerű, fejlett szlovák társadalomról beszél.
Kérdés, Bugár ezzel a masszív szlovák államnemzeti tudattal tud-e kezdeni valamit. Lehet mondani, hogy felejtsük el Trianont, és ne kardcsörtessünk, persze. Akkor nézzünk a jövőbe – fejlesszük például Dél-Szlovákiát, jövő-orientáltan, autópályástul. Ja, hogy ezt egy szlovák párt sem támogatja? A magyarság gettósodása sok szempontból kényszerű, a kardcsörtetés meg sokszor pótcselekvő kínlódás, nem élvezet. Bugár is kínlódik, sokszor láthatóan kötéltáncot jár amikor nyilatkozik. Ezzel együtt kézzelfogható valósággá tudta tenni azt, amiről asztalnál ülő értelmiségiek csak álmodoznak 90 éve: etnikai különbségeket átívelő politikai erőt épített fel, és juttatott a hatalom közelébe.”