„„Van tizenkét százaléka a nagyszerű szlovák nemzetnek, amely felfogja nyersen is, okos fejével biccent, megérti, aláírja”, mármint a neoliberalizmust – írja Tóta W., a Sulík vezette SaS sikerére utalva. (Sulík egyébként nem volt pénzügyminiszter, ahogy Tóta W. írja, de az adóreformban valóban részt vett.) És szembeállítja ezzel az LMP-t, amiről „nem lehet tudni, hogy minek vannak”. Pedig a párhuzam tökéletes – ne higgyük már azt, hogy a szlovák szavazók tudják, az SaS minek van. Nem azért szavaznak rá, mert neoliberális, hanem mert teljesen új párt. Protest- és apolitikus szavazatok megint csak, ahogy az LMP esetében is. Az adóreformot politikusként végigmenedzselő Ivan Miklos, az igazi „szlovák Bokros” pedig a polgári-liberálisok listáján virít, lehet rá szavazni, ehhez nem kell az SaS.
Valóban bajban vagyunk a sok „szittyálkodással”, de Tótát elkapta a gépszíj, amikor nagyszerű, fejlett szlovák társadalomról beszél. Miközben a cikkének a címét se lehet Szlovákiában rendesen lefordítani, a Felvidék szó tabu; és a magyarul éneklő versenyzőre rászólnak a szlovák Megasztárban, hogy ez Szlovákia, miért nem szlovákul énekel. Előtte pedig angol fellépések tucatjai.