A nagy per

„Nem véletlen, hogy Gyurcsány szenvelgéséről többeknek Dimitrov jut az eszükbe, aki az idióta mozgalmi legenda szerint vádlottként halált megvető bátorsággal vádolta meg és leplezte le a hitleri fasizmust, holott csak azért volt oly nagy pofája, mert tudta, a GPU és a Gestapo már a per megkezdése előtt megegyezett a bolgár vádlottak felmentéséről és kiutasításáról. Dimitrov valójában ritka gyáva és jellemtelen ember volt, így nem kell a lipcsei pert felidéznünk, hogy párhuzamra leljünk közte és Gyurcsány Ferenc közt. Gyurcsány mindenesetre készül a nagy perre, minden valószínűség szerint már tükör előtt próbálgatja a hősi pózokat, amelyekkel porba sújtja, megalázza, ízzé-porrá zúzza vádlóit. Ha egy csöpp szerencsénk van, ezeket a házi próbáit videóra veszi, s néhány nap múltán majd mi is szájtátva csodálhatjuk, milyen koreográfiával idézi a történelem ítélőszéke elé a független magyar bíróságot.

Az egykori miniszter- és párt-, jelenlegi alapítványi elnöknek nem számít, minő tisztségre jelölte a sors, egy Fidesz-kormány neki nem ellenfél. Ha megvádolják, önként mond le mentelmi jogáról, hogy a „politikai méregkeverők” szemébe nézhessen. Ő aztán nem bújik a mentelmi joga mögé, mert egy karakán fickó, s különben is a kétharmados parlamenti többség mindenképp kiadná. De ő ezt nem várja meg, hisz merészségével is Orbán Viktor tudomására hozhatja: „ha harc, hát legyen harc”. Mert a gyáva Orbán nem mer szemtől szemben kiállni vele, hanem a táskahordóit küldi rá, akikről csak azt tudni biztosan, hogy nem független értelmiségiek. Ugyanis azok – kell-e mondanunk, hogy szintén halált megvető bátorsággal? – tiltakoztak az ellen, hogy a kormány a politikai ellenfelei „egzisztenciális szankcionálására” készül. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy összemossák a politikai felelősséget a közbűntényes cselekményekért való felelősségre vonással, mondhatni az elszámoltatást azonosítják a leszámolással, márpedig ez nem demokrácia, hanem diktatúra.”