„Körösényi azt hiszi, hogy a hosszú írások mindig jobbak, mint a rövidek, és hogy a »peer review« (szaktársak névtelen bírálata tudományos folyóiratok szerkesztésekor) a mélység garanciája. Kemény Zsigmond, Szalay, Eötvös, Jászi, Szende, Szabó Ervin, Bibó a »művelt nagyközönségnek« szerkesztett folyóiratokba írt – számos kiváló kortársunk is –, de hát nyilván ők se volnának méltók az MTA PTI kutatói állására. Ez is a vaskalapos filiszter jellegzetesen konformista és dögunalmas álláspontja. Ráadásul a vád nem is igaz, az említettek többségének láttam dolgozatait a legszabályosabb szaksajtóban (a többiekét nyilván csak azért nem, mert nem olvasok mindent) és szaktudományos könyvsorozatban. (...)
Ha azonban ilyen hírneves, széles körű – habár nyilván nem osztatlan – tekintélynek örvendő, némelyikük esetében fölöttébb népszerű tudósokat mirnix-dirnix ki lehet akolbólítani szerény állásukból, akkor majd olyan félelmi légkör keletkezik, amelyet Akadémiánk vezető köreinek (és a föltehetőleg velük rokonszenvező konzervatív pártfogóknak) egy része szívesen látna. (S ez aztán végképp lehetetlenné teszi a tudományok szabad művelését, amelynek érdekében Széchényi István megalapította az Akadémiát olyan dilettánsok közreműködésével, mint Vörösmarty Mihály.)
A »miheztartás végett« lebonyolított fegyelmezések és csoportos elbocsátások nem csak az 1989 előtti rendszer sajátságai. A szakmai közvélemény ellenében végrehajtott, megfontolatlan és kérdéses vezetői kinevezések ugyancsak nem. Körösényi András maga szerintem tehetséges ember, de az esze nem elég ahhoz, hogy az igazolhatatlant igazolni tudja.”