Gagyi lett a magyar állampolgárság

„Őszintén szólva néha azon is csodálkozom, hogy Szijjártó Péter röhögés nélkül képes jellegzetes orrhangján beleböfögni a médiába a Nemzeti Ügyek Kormánya szókapcsolatot. Különösen azok után, hogy legagyították az állampolgárságomat. Magyar állampolgárnak lenni már nem kiváltság, legalábbis a gimis években emlékeim szerint nem azt a kislányt akarta meghúzni az iskolai válogatott focicsapat, aki még a kisegítő tagozatosokkal is lefeküdt.

Gyengébbek kedvéért nem árt tisztázni, hogy mitől is jó egy állampolgárság. Például attól, hogy kiváltság megszerezni. (Aki akarta és volt 5 értelmes érve mellette, eddig is megkapta.) Az állampolgárságunk ránk van írva, azaz a papírjainkon szerepel. Node ki olvas papírokat, kérdezhetjük joggal? Vegyük például a repterek mosolygós személyzetét és a környező országok rendőreit. Akinek gagyi állampolgársága van, mint pár napja nekünk, annak a kocsiját jobban át fogják nézni (keletebbre meg mérlegelik, hogy csekket adjanak vagy az árokba verjenek vele) egy igazoltatásnál (urambocsá - gyorshajtásnál), de a mosolygós reptéri személyzet is majd csendben behív egy szűk szobába, hogy végbélvizsgálatot tartson, majd a hátunk mögött összesúgjanak a jó állampolgárságok birtokosai: »ó, ezek tuti magyarok. Magyar az ugye bárki lehet.«

Ja, és sosem bocsátom meg, hogy ugrik az egyszerű amerikai utam, amire évek óta spórolok. Mert hogy hamarosan elveszik a vízummentességünket, az már tuti.”