A rendszerváltók sosem voltak kommunisták

„– Hogyan jutott el az ország a rendszerváltásig?

– Az egyéni érdekek elsőrendűsége vezetett ide. Eltűrtük, hogy karrieristák szállják meg a pártszervezeteket. Ők nem voltak soha kommunisták, a párt a munkahelyük volt, ahol emelkedni lehetett a ranglétrán és gyarapodni anyagilag. Volt olyan miniszterhelyettes, aki a Szovjetunióban tanult, amit mélységesen lenézett. Soha nem gondolkozott el azon, hogy a dolgozó nép miért taníttatta őt vérén-verítékén. Ez a hozzáállás sok embert fordított el a párttól. Az ilyen ember nem viselkedik kommunistaként, mert a kommunista ember nem egoista. A rendszerváltás óta mellőzik azokat az embereket, akik tisztességesek voltak. Ők mindig is egymást támogatják. A szocializmus a többségnek jó volt, a rendszer jó volt, de nem lett volna szabad utat engedni az ilyen magatartásformáknak, amelyek idegenek a kommunista emberek számára. 

– Sokat utazol?

– Mindig sokat utaztam. Nem gyűjtöttem vagyont, nincs telkem. Minden jövedelmem utazásra és a párt támogatására költöttem. Bejártam szinte az egész világot, Európától Ázsiáig. Nagyszerű élményekben volt részem. Nemrég Peruban jártam. Megismertem különböző kultúrákat, embereket, tájakat. Csodálatos világban élünk. Észak-Koreában régen voltam. Megtapasztalhattam, hogy milyen fegyelmezetten, fáradságot nem ismerve tudnak dolgozni az ottani emberek. Annak idején mindenki vakítóan fehér ingben és sötét nadrágban járt a háború sújtotta, gazdasági nehézségekkel küzdő országban, de rongyos emberrel nem találkoztam. Voltam Kínában is, a felhőkarcolók között. Szocialista viszonyok közepette igenis lehet nagyot alkotni, amit az egész nép élvezhet. Régen olcsón lehetett utazni, sajnos ma már egyre drágábbak az utak.”