A kettős állampolgárság kérdésénél általában Magyarország és a környező államok viszonyát szokták vizsgálni, a magyarságon belüli véleménykülönbségek már kevesebb publicitást kapnak. A legjobb az volna, ha olyan megoldás születne, amelyet az összmagyarság lehető legszélesebb csoportjai támogatnának, és hogy a végső megoldás a lehető legkevésbé terhelje meg a magyarországi költségvetést. Az állampolgárságnak azért mégis csak akkor van valamilyen értelme, ha valamiféle többletjog is járul hozzá. Tanulni vagy egészségügyi ellátást igénybe venni viszont már eddig is lehetett. Nagy a valószínűsége annak, hogy az esetleges többletjog mégis a választói jog lesz. Ebben az esetben a külhoni magyarság is dilemma elé kerül: mennyire tartozik rá a magyarországi pártpolitikai helyzet, mennyire kötelessége, hogy részt vegyen benne?
A magyarigazolvány és a kettős állampolgárság esetében napi szinten, de a magyar alkotmányban elvi szinten is meg van fogalmazva, hogy az anyaország felelősséget vállal az összmagyarság ügyében. Ilyen formában nincs leírva, de mégis helyénvaló lenne kijelenteni, hogy a határon túli magyaroknak is csak olyan mértékű anyaországi segítséget szabad elfogadniuk, amely nem ró túlságosan nagy terheket a magyar költségvetésre, és nem avatkozik be a magyar belpolitikába az őket megillető mértéken túl.