„A világ közös tudatában a náci szó a gonosszal rokon értelmű. Széles körben elfogadott, hogy a náci ideológia - a nacionalizmus, az antiszemitizmus, a bezárkózó, etnikus állam, és a Führer-elv - egyenesen vezetett Auschwitz krematóriumaihoz. Az azonban már közel sem ennyire tudatosult, hogy a kommunizmus, ahol bevezették, pont ilyen kérlelhetetlenül vezetett az egész földgolyón éhezéshez, kínzásokhoz, és rabszolgamunkát alkalmazó táborokhoz. Ahogyan az sem elismert széles körben, hogy a kommunizmus mintegy 150 millió ember halálához vezetett a huszadik században. A világ pedig teljesen érthetetlenül érdektelen és közömbös marad a történelem leghalálosabb ideológiája iránt.
A közönyösséget bizonyítják az olvasatlan szovjet archívumok. A Londonban élő orosz száműzött, Pavel Sztrojlov 50 000, mindezidáig kiadatlan, lefordítatlan, szigorúan bizalmas Kreml-beli dokumentumot őriz, a legtöbbjük a hidegháború utáni időszakból származik. Még 2003-ban lopta el őket Sztrojlov, majd elmenekült Oroszországból. Eleven emlékezet óta többmillió dollárt érhettek volna a CIA-nek: olyan történet mesélnek el a kommunizmusról és annak összeomlásáról, amiről a világnak tudnia kell. Ennek ellenére Sztrojlov senkit sem talál, aki egy jó hírű könyvtárban elhelyezné vagy kiadná őket, esetleg finanszírozná a lefordításukat. Valójában senkit sem talál, akit komolyan érdekelnének egyáltalán.
Aztán ott van a szovjet disszidens, Vlagyimir Bukovszkij, akit szovjetellenes irodalom másolásáért ítéltek el, és 12 évet töltött a Szovjetunió börtöneiben, munkatáboraiban és pszikuskáiban (politikai elmegyógyintézetekben). Bukovszkij szintén jelentős gyűjteménnyel rendelkezik a Kommunista Párt Központi Bizottságának archívumából lopott és kicsempészett iratokból, amelyek megfogalmazása szerint »tartalmazzák véráztatta századunk tragédiáinak kezdetét és végét«. Ezek a dokumentumok online elérhetőek a bukovsky-archives.net címen, a legnagyobb részük azonban csupán oroszul. Nincsenek elrendezve, nem készültek összefoglalók belőlük, nem kereshetők, nincsen tartalomjegyzékük. »Ingyen ajánlottam fel az iratokat a világ legbefolyásosabb napilapjainak és folyóiratainak, de senki nem akarja megjelentetni őket« - írja Bukovszkij. »A szerkesztők közönyösen vállat vonnak: Hát aztán? Kit érdekel?« (...)
Jogosan álltunk ki a nácitlanítás mellett és jogosan bíráljuk kíméletlenül azokat, akik újjáélesztenék a náci ideológiát. A világ azonban veszélyes hibát követ el azzal, hogy nem vesz tudomást a kommunizmus borzalmakkal teli történetéről. Ezeket az iratokat le kell fordítani. El kell helyezni őket egy neves könyvtárba, katalogizálva, és szakértők által kiértékelve. Mindenekfelett azonban a nyilvánosságnak kell megismernie őket, amely mintha megfeledkezett volna arról, milyen is volt valójában a Szovjetunió. Amennyiben azt tartalmazzák, amit Sztrojlov és Bukovszkij állítanak - minden általam megtekintett bizonyíték erre utal -, úgy ez mindenki kötelessége, akit egy kicsit is érdekel a történelem, a külpolitika és több milliónyi halott ember emléke.”