Tudatlanok

„A már említett háttér-elemző műsor egyik - magát függetlennek valló - résztvevője vitatta, hogy a Jobbik szélsőséges párt, hiszen - úgymond - a multinacionális cégekkel és amúgy általában a tőkével szemben táplált radikális ellenérzések még nem tesznek egy politikai szervezetet fasisztává. Szavaiból kitűnt, hogy a hazai szélsőségeseket e jellemzőjük alapján inkább megkülönböztetendőnek tekinti a külföldi ultráktól. Itt szerencsére akadt asztaltárs, aki egy alapfokú szeminárium szellemében türelmesen elmagyarázta ifjabb politológus kollégájának, hogy már az eredeti nemzetiszocialista eszmének is szerves része volt a balos tőkeellenesség, és minálunk, most sincs ez másképp. Az elkerülhetetlen és már csak a nézők miatt is szükséges felvilágosítás kissé kínos volt, s ennek megfelelően a többiek diszkréten hallgattak.

Egy szó, mint száz, igazán elkeserítőnek és érthetetlennek ezt a tudatlanságnak tűnő, vagy annak álcázott, de inkább elszánt képmutatást tartom, amivel magasan képzett értelmiségiek igyekeznek kibújni a felelősség alól. Annak kötelezettsége alól, hogy néven nevezzék, amit igenis képesek pontosan felismerni és megítélni. Ahelyett, hogy vállalnák a nyílt színvallást, megpróbálnak akár ostoba kibúvókat keresni; még arra is hajlanak, hogy a műveletlenség gyanújával lejárassák magukat, csak ne kelljen »elköteleződni«. Ne kelljen a fehérre azt mondani, hogy fehér, a feketére, hogy fekete.

Ez a méltatlan gyávaság mindennél veszélyesebb. Veszélyesebb maguknál a szélsőségeseknél, ha nincs olyan társadalmi közeg, amely egyértelműen azonosítja és elutasítja őket. Ha a nyilvánosság fórumain megnyilatkozó politológusok és minden rendű-rangú szakértők, különféle megfontolásokból, de egyként finomkodni próbálnak, egyértelmű fogalmak helyett eufemizmusokat keresnek a jelenség leírására, akkor a társadalom mintakövetői ugyanezt a mellébeszélő, gyáva terminológiát fogják használni - aztán már azt is elhitetik magukkal, hogy nincs semmi baj, legfeljebb néhány honfitársuk nem szereti a nála tehetősebbeket. Ez pedig legfeljebb némi társadalmi feszültséget okoz, átmenetileg persze, csak addig, amíg az eljövendő »jó kormányzás« ki nem egyenlíti az egyelőre fájdalmas különbségeket.”