Családalapítás, öngyilkosság

„Tévedés azt gondolni, hogy Magyarországon a két év gyes/gyed egy családbarát politika vívmánya. Nem az. Amikor 1967-ben először bevezették a két és fél, majd a hároméves gyest, pusztán gazdasági szempontok diktáltak, és ma sincs ez másként. Ez egyfajta spórolás, mert olcsóbb néhány tízezer forinttal letudni egy kismamát, és ezzel plasztikázni a munkanélküliségi mutatókat, mint munkahelyeket meg- és fenntartani, vagy más, atipikus munkaformákat (táv- és részmunkát) kialakítani, illetve ezeket a munkáltatók számára gazdaságilag vonzóvá tenni. Nem mellesleg így az állam még a bölcsődei, óvodai normatíván is spórolhat.

Vagyis: a jelenlegi családtámogatási rendszerből pont azok a tényezők hiányoznak, amelyek igazán ösztönözhetnék a fiatalokat a gyerekvállalásban: a rugalmas munkavégzés (= anyagi biztonság) és a biztosított gyerekmegőrzés (= kiegyensúlyozott szülők). Mert nem a két év segélyért vállalnak gyereket azok, akiket az állam erre akar ösztönözni. Nekik valami egészen más kell. Mert mit is kapnak a magyar gyerekvállalók? Mit nyújt az állam, a nemzet fogyásán siránkozó politika a családoknak?

Az óvodarendszert 1990 óta folyamatosan leépítik: már több mint húszezer férőhellyel és ötszáz intézménnyel van kevesebb. Miközben a szülők - a gyerekszámcsökkenés ellenére is - egyre több gyereket szeretnének beíratni a munkába állás előfeltételét jelentő (nem mellesleg az iskolai továbbhaladást is elősegítő) intézményekbe.”