„Igen súlyos vádak nehezednek a Jobbikra, olyanok, amilyet legfeljebb a kommunistáknak kell viselniük, de az is már rég elévült. Hogy is nézne ki, ha a Fidesz vagy az MSZP képviselőiről derülne ki, hogy kapcsolatot tartottak halálbrigádokkal? A Jobbik nexusa elég jól látható a tanúvallomások nélkül is: Morvai Krisztina államfőjelölt és Gaudi-Nagy Tamás miniszterjelölt személyesen is kiáll Budaházy kiszabadításáért, Novák Előd sajtófőnök gyerekcsínynek nevezi akcióikat, a Kuruc.info nyíltan kampányol mellettük.
Úgy tesznek, mintha nekik ez is megbocsátható lenne. Az óvatosság is indokolt ugyanakkor, mert bár a párt nácikból és hasonló koszlidércekből álló hangadó bázisa helyeselné Lendvai Ildikó meggyilkolását, az establishment-ellenes, csak protestszavazóként csatlakozó normális kisemberek reakciója kiszámíthatatlanabb.
A hozzáértő kutatóknak bevillan a széljobb egykori üstökösének, Tomcatnek az emlékezetes túlkapása. Akkor mondta azt a Jobbik, hogy ebből már ők sem kérnek, amikor Tomcat Vona Gábort karlendítésre akarta rávenni, és arról értekezett közös fellépésükön, hogy a kommunistáknak a gyerekeit is fel kellene akasztani. Vona valószínűleg helyesen mérte fel, hogy az ilyen mértékű embertelenség a magyar társadalomnak akkor se jön be, ha éppen nagyon mérges a komcsikra.
A terrorizmus árnyéka mégsem takarja el a szebb jövőt, mert nem ez az egyetlen dráma, ami műsoron van. Hanem egy csatornával odébb jól látható az is, hogy mitől lehet annyira bepipulni, hogy az ember távcsöves puskáról ábrándozzon.”