A nemzetet könnyen rá lehetett venni, hogy engedjen a szociál-liberális maszlag ragacsos csábításának.
2010. február 11. 09:24
p
0
0
6
Mentés
„A két évtizeddel ezelőtti eufória átmenetinek bizonyult, 1998 és 2002 között viszont fölsejlett egy cselekvő Magyarország képe. A demokratikus nemzet azonban még csak 12 éves volt, és talán túl sok résztvevői kreativitást várt el tőle a polgári kormány. Könnyen rá lehetett venni, hogy engedjen a szociál-liberális maszlag ragacsos csábításának: az összetétel első tagja a gondoskodás, a második pedig a szabadság illúziójával kísértett.
A gondoskodást viszont igen hamar feledhettük, maradt helyette az öngondoskodás hangoztatása; persze, azok hangoztatták ezt, akik már idejekorán öngondoskodtak magukról a régi tagsági igazolványokkal zsebükben, illetve internacionálés »fehérgallér-tanfolyamokon« sajátíthatták el az offshore tranzakciókat. A szabadságból pedig szabad rablás lett, másrészt a liberalizmus álcájába burkolt szabálytalanság, melyből azok húzták a legnagyobb hasznot, akik egyébként sem tudnak a szabályoknak megfelelni.
Az ország közben visszatanulta a tehetetlenséget, meglehetősen irracionális volt a helyzete, hiszen elvileg demokráciában élt, de őt mint démoszt senki nem képviselte (persze, itt nem arra az alapítványra, és nem is más, ítélkezési szakaszba érkezett alapítványokra gondolok). Egyre nőtt szorongása, a kiemelkedő képességeket legyőzte a vegetatív labilitás, december 5-éből gyásznapot kreált, az agyát igyekeztek teljesen lebutítani, de annyira azért nem, hogy ne tudja teljesíteni a kétszintű érettségit. Mert volt ugyebár egy népszavazás és egy EP-képviselő-választás.”
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 6 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
silverman
2010. február 11. 12:36
"A liberális gazdaságpolitika kizárólag a befolyás nélküli szabad versenyt preferálja."
Csak az a gond, hogy ilyen nem létezik.
Már az adók, járulékok, állami támogatások stb. is versenyt befolyásoló tényezők. ( A tőke ugye oda megy, ahol nagyobb profit várható.)Túlzottan leegyszerűsítve, amíg állam van, nincs befolyás nélküli szabad verseny. Állam nélkül viszont már káosz lenne, nem verseny, szóval ez az elv zsákutca.
A liberális gazdaságpolitika kizárólag a befolyás nélküli szabad versenyt preferálja.
A politikával összefonódó, korrupt gazdasági szereplők, a tisztességes versenyt gátolják. Sokan, mint Ön is, a liberalizmus nyakába akarják varrni a gazdasági korrupciót. Ennek pont az ellenkezője az igaz. A liberalizmus és a tisztességes szabad verseny hiánya az, ami okozza a bajokat.