Barátok közt

Vétkesek közt cinkos aki néma, de az is bűnös, aki bértollnokként együtt működik a korrupt, hazug rezsimmel, és ezért nem csak morzsákat kap.

És akkor bejött. Egy vicc és egy kacsintás Jánosnak. Egyesek közös fotózásra álltak sorba. „Ő volt az . . .” mondták „aki visszahozta” . . . erre sokan bólogattak. Aztán pedig : „bizony, hogy Ő . . . és nem más . . ” mondták megint mások. „Üljünk hát és hallgassuk” mondták várakozva. És akkor jött Ő, nem kertelt, elmondott mindent. Minden szava igaz volt. És azt mondta „Hazudtunk éjjel, . . . .”, meghogy „kurvaország”. Azt nem mondta, hogy „zemberek”, mert ilyet rendes ember nem mond. (ugyebár) Aztán csend. Akár a panoptikumban. Mozdulatlanok a tekintetek, a gyűrődések a zakón. Aztán nemsokára megértették. Új jövőt csak az igazság mentén építhetnek, és ez most megnyílt a számukra. Valaki ugyan fölpattant, de nem követte senki. Végül meggyőződéssel huppant vissza a helyére. Egyet szusszant, és ugyan zavarta, hogy azt az igazságokkal szegélyezett új jövőt a hazugság futóhomokjára kéne felhúznia, de nekilátott. Egységben a zerő! (Mint tudjuk.( Körmét a képviselői szék karfájába vájta és kapaszkodott, mint hülyegyerek a hullámvasúton. . . . . . aztán ez lett belőle.

Ismét büszkék lehetnek magukra. Mesterei a gyűlöletkeltésnek. Taníthatnák. Valahol máshol.

Orbán játszmaveszteség nélkül kiütötte a balliberális sajtót, mert semmin nem tudnak vitatkozni. Egyilyen helyszinkörbeirás megtörténhetett volna a Loki-Szófia meccs előtt is!