Sarcolni nehéz: vagyonadó és versenyképesség

A magyar jogrendszernek az a legnagyobb problémája, hogy gyakorlatilag, alkalmi politikai sarcszedést szolgál, hosszabb távú céljai nincsenek, hacsak azt nem tekintjük hosszabb távúnak, hogy az EU-val harmonizálódni kellett. Bár erről is eszembe jut az a fordítási hibák egyike, amikor a HACCP rendszer bevezetésekor a rozsdától mentes, angol fogalmat, rozsdamentesként emeltek át a magyar jogba, amitől a hazai élelmiszer és vendéglátó vállalkozások sorra övön alul szúrták magukat, mert a falusi "köpj be" kocsmába drágább mosogató pult került, mint nyugaton egy magára sokat adó vendéglátó helyre. Egyszóval nálunk a törvényalkotásban csak azt a nyilvánvaló célt látom tendenciózusnak, hogy a törvények egyre több részét, jellemzően az adóeljárást szabályozókat, arra a kádári elvre alkotják, hogy lehetőleg legyen benne egy mindenre ráhúzható gumi szakasz, amivel, ha kell bárkinek bele lehessen tolni az arcát a wc-csészébe. Már ha sokat pofázna, vagy egyszerűen nem tetszik a képe. Adó ügyekben még a valamikori főbírónk (Lomnici úr) is úgy vélekedett, hogy ez az állam érdeke, tehát az állampolgár csak nagyon kivételes esetben nyerhet, ha perre kerül a sor. Az sem elhanyagolható, hogy az adó ügyekben a bírók általában volt apehes jogászok. Így azután semmilyen módon nem tudom elképzelni azt, hogy az adó bármit is segítene, kivéve azt, hogy egy rakás politikai akarnok és a pereputtya meggazdagodjon. Ebben az értelembe ők versenyképesek lesznek, mások meg nem. Így születnek a Robin Hoodok.

Szerki, seggbe leszel rúgva, hogy ilyen gyurcsányi kreatúrák hülye cikkeit applikálod ide! Ez a 30 éves ipse egy kontraszelektált Szadi-neolibber, Koka és Gyurcsányi Elvtársak fiúkája, a tök fölöslegesen létrehozott Vasúti Hivatal horribilis fizetésű volt Elnöke, amely hivatalt aztán a "kormányzati negyed" - pénzelsíboló projekt bukásával együtt mexüntettek. Néha olvastam a blogját és jól odasóztam neki! De ez nem "minőségi újságírás", még blognak is tréfli!