Egy nép, egy párt, egy vezér

Egy érdek, egy fóbia, ... ez nagyon hülye!

"elkövetkező négy évben újra belekóstolhatnak az „egypártrendszer” áldásaiba" Az elmúlt 8 év után már nem érhet meglepetés.

Sokatmondóan Iván a keresztneve a cikkírónak. Apja ideológiáját követi. A Smer az MSZP és nem a Fidesz testvérpártja. Jól is van ez így.

Sajnos az a baj a baloldali "értelmiség(?)"-gel, aki egyre inkább érelmisegg benyomását kelti, hogy képtelen agyában meghaladni a tudományos szocializmust. Ezt a tudást főleg a ma már csak foximaxinak ismert, bolsevik menedzserképzőben volt kapható. Sok szerencsétlen, aki egyre szivárványosabb, magáról a baloldali gondolkodó képet akarja mutatni, meglehet, hogy itt szerezte a tudását(?). A puruttya nép, az nem emelkedett erre a szintre, de minden felsőbb iskolai képzésben részt kapott ez a tudáscsomag. Lényegét tekintve ez nem szólt másról, mint arról, hogy van egy "tudományos" és mindenben tévedhetetlen ideológia, a marxizmuson alapuló, lenini bolsevizmus, és mindezt győzelmesen kiterjesztő sztálinizmus. A marxizmus láttatta a kapitalista társadalom ellentmondásait, amit, mint osztálytársadalmat történelmi tipizálásra használt fel. Ez az elmélet, alapjait tekintve igaz volt, de a kiterjesztés már csalás. A leninizmus az elvet, dialaktikusnak nevezve (egy kis lopás Hégeltől), és a hatalom megszervezésére használta fel. Ez lett a bolsevizmus alapja is. A sztálinizmus pedig a megszerzett hatalomra kiépítette a totális állam hatalmi apparátusát. Később a sztálinizmusra minden reformista bolsevik fúúúújt kiálltott, de maradt az apparátus és államszervezési modell. Nos ettől a sunyi módon itt rekedt állammodelltől nem tudunk mi szabadulni, mert annak reprezentánsai, ma is ott csücsülnek a parlamentben, a médiában, és sok más vélemény és törvényformáló helyen. Nemcsak ott vannak, élnek, de igen jól élnek. Eszményük a vezér(elv), a párt, a meghatározó, a tévedhetetlen. De mára bebizonyosodott, hogy nemcsak nem tévedhetetlenek, hanem patkányok is. Most leginkább rettegények. El se tudnak képzelni mást mint ami az agyukba bekövesedett. Saját rémképeiktől rettegnek. A maguk világlátásán kívül mást nem képesek érzékelni. Sajnos ebben erősítést kapnak számos agyatlan nyugati kommunistától is, akik lényegében Marxig jutottak el, meg addig, hogy lelkesen költötték azt a pénzt, amit a koldus keleti országok szegényeitől, javukra támogatásként elszedtek, még a 80-as években is. A nagy nyugati privatizálókra is hajlamom van kétkedve nézni, pettyes májammal azt gondolkodni, hogy ezek is valami volt komcsi kapcsolatok. Ez van.