Egy az utunk?

„2001 decemberében a Nastaséval kötött „paktum” húzta fel a sorompót 23 millió román beözönlése előtt. (Emlékszünk, ki is ürült Havasalföld meg Dobrudzsa...) Most pedig a Fidesz elnöke a nagy ország alelnökével, Hszi Csinpinggel „pacsizta le”, hogy az IMF-től és az EU-tól felvett, potom 25 milliárd dolláros hitelünk kifizetéséért cserébe beenged százezer kínait.

 

Az utóbbi vád fényében a románok beözönlése egész megfontoltnak, hitelesnek tűnik. Mert abba ne bonyolódjunk bele, hogy a kínaiak mit üzentek volna a hivatalban lévő kormánynak, ha ellenzékével ilyen tartalmú elköteleződést írnak alá! (Bajnaiéknak a belügyekbe való durva beavatkozás miatt rögvest jegyzékben kellett volna tiltakozniuk.) Azt se nagyon taglaljuk, hogy mire mennének a humánerőforrás bővében lévő kínai párt- és állami vezetők, hogy ha százezer honfitársukon adnának túl (különben miért is tennék?), és máris csupán egymilliárd-kettőszázkilencvenkilencmillió-kilencszázezer emberről kellene gondoskodniuk… Azon pedig őszintén sajnálkozzunk, hogy az igazságszolgáltatástól a szocialisták által megmentett Herényi Károlynak egy álhír nyomán sürgősen le kellett hazaárulóznia képviselőtársát. (Óh, szegény Herényi!)”