Egy az utunk?

Az utóbbi vád fényében a románok beözönlése egész megfontoltnak, hitelesnek tűnik. Mert abba ne bonyolódjunk bele, hogy a kínaiak mit üzentek volna a hivatalban lévő kormánynak, ha ellenzékével ilyen tartalmú elköteleződést írnak alá! (Bajnaiéknak a belügyekbe való durva beavatkozás miatt rögvest jegyzékben kellett volna tiltakozniuk.) Azt se nagyon taglaljuk, hogy mire mennének a humánerőforrás bővében lévő kínai párt- és állami vezetők, hogy ha százezer honfitársukon adnának túl (különben miért is tennék?), és máris csupán egymilliárd-kettőszázkilencvenkilencmillió-kilencszázezer emberről kellene gondoskodniuk… Azon pedig őszintén sajnálkozzunk, hogy az igazságszolgáltatástól a szocialisták által megmentett Herényi Károlynak egy álhír nyomán sürgősen le kellett hazaárulóznia képviselőtársát. (Óh, szegény Herényi!)”