„A BKV Zrt. exvezetésének ez a szériája kiváló alkalmat teremt arra, hogy a nézők, úgy is mint mi mindnyájan, az erkölcsi nemesülés útjára lépjünk, és e moralitásjáték közönségeként a lopást fennhangon elítéljük, olyan hangsorokat adva ki eközben, mint hogy »hú, mik vannak«, meg hogy »a pofátlanságnak nincs határa«, vagy hogy »a jó k*va anyjukat«.
Mindezt persze lapunk is a legmesszebbmenőkig helyesli, úgy a hatósági eljárást, mint az elemi igazságérzet eme általános felbuzgását (»az adófizetők pénzén!«), mindazonáltal a hétpróbás közlekedési szakemberek lincselése előtt eresszük le egy pillanatra követ lengető kezünket. A BKV-botrány szálai, ahogy mi, újságírók mondani szoktuk, bizonyos felső körök felé vezetnek, és ha konkrétumot egyelőre nem is tudunk, azt jól sejtjük, hogy politikai védettség és bekötöttség nélkül ilyen volumeneket nemigen lehetett volna meglovasítani.
Ettől persze még egyáltalán nem biztos, hogy Sz.-né Sz. E., R. M., B. T., H. É. és a többi kezdőbetű tényleg és effektíve "vissza is csorgatott" volna a »pártpénztárba« valamennyit, X vagy Y százalékot például, vagy más, anyagi természetű szívességet tett volna politikai szponzorainak. Legfeljebb valószínű, hogy épp ezt művelték. Bár a fene tudja, ha egy szóvivő nem annál a cégnél fejt ki munkavégzésre irányuló tevékenységet, amelyik fizeti őt, hanem egy másiknál viszi a szót, akkor ezt a másikat (az MSZP akkori főpolgármester-helyettesét: az MSZP-t, az egyszerűség kedvéért) ez az egyik cég (a BKV Zrt.) fizeti. És ez már ki is meríti a törvénytelen pártfinanszírozás tényállását.”
