A zarándoklat és megbocsátás földje

Nyitókép és fotók: Böjtös Gábor

A Nógrád vármegyében, a Hatvan és Salgótarján közötti 21-es főúton elhaladók ha Mátraverebélynél letérnek egy pihenőre, könnyen olyan helyen találhatják magukat, ahol mintha állna az idő, az ember pedig a megszokottnál befogadóbbá válna. A Szentkútként, hosszabb nevén Mátra­verebély-Szentkútként ismert hely szakrális ékköve hazánknak, egyszerre zarándokhely és ferences rendház.

A legenda úgy tartja, hogy amikor Szent László 1091-ben vagy 1092-ben a kunok ellen harcolt, egy völgybe szorult, mert az ellenség bekerítette. Ekkor átugratott egy szakadékon, és amikor az első lópata földet ért, nyomában víz szivárgott elő a földből. Szent László az eret továbbszélesítette a bárdjával, és ennek hála forrás tört elő. A századok homályába vész az első csoda, Szentkút alapító eseményének időpontja, amelyről egy 1714-es irat tudósít: az apjától lemaradó néma pásztorfiúnak egy tölgyfa koronájában megjelent a Szűzanya, és felszólította, hogy ásson a fa gyökerénél, egy lópatkó formájú mélyedésnél, és igyon abból a vízből, amit ott talál. A fiú szót fogadott, megtalálta a vizet, ivott, majd apja után kiáltott – meggyógyult némaságából.

Így lett 1195-ben Szentkút a hely neve. A szentnek nyilvánított kút vizéhez rengeteg zarándok érkezett és érkezik azóta is, hogy Szűz Mária segítségével Istennél találjon gyógyulást testi és lelki bajaira. 1700-ban egy arany kereszt ragyogott fel a vízben; 1701-ben hívők ezrei előtt jelent meg a Boldogságos Szűz a trónján ülve és a kis Jézust tartva a karjaiban. 1714-től Lukovics Márton kisterenyei plébános jegyezte fel a csodás eseteket. XI. Kelemen pápa kivizsgáltatta őket, éppen úgy, mint az azóta történt gyógyulásokat, és elfogadta valódiságukat. És pont ez az, amiért a katolikus egyház jóváhagyásával erre a szent helyre azóta rendszeresen ellátogatnak a gyógyulást keresők.

A Szentkútra egyre növekvő számban érkező zarándokok miatt 1210-ben Verebélyen templomot emeltek, innen indult körmenet a szentkúti völgy forrásához, majd 1258-ban a templom engedélyt kapott az Apostoli Szentszéktől, hogy búcsújáró hellyé váljon. Egy ideig Magyarország egyik leg­látogatottabb zarándokhelye volt, de a 16. században, a törökdúlás során Verebélyt lerombolták. 1650 és 1660 között a gyöngyösi ferencesek még így is engedélyt kaptak egy basától arra, hogy búcsú­járást tartsanak. Az 1710-es években épült fel az első kőkápolna, Almásy János földesúr pedig Bellágh Ádám Antal szentkúti remetepap segítségével 1758 és 1763 között építette a mai kegytemplomot és mellé a kolostort. 1970-ben VI. Pál pápa basilica minor címet adományozott a templomnak.

A kegytemplom fölötti hegyoldal sziklafalába vájt remetelakokban már a középkor óta élhettek remeték. Egyikük, az 1767-ben meghalt Dobát Jozafát sírja a bazilikában van. A kegyhelyet a 18. század közepén ciszterci szerzetesek látták el, a török idők óta pedig a ferencesek is részt vettek a búcsújárók lelkipásztori szolgálatában, főleg a szécsényi, a gyöngyösi és a füleki rendházból. 1772-től ők laktak a kolostorban, a helyben lakó közösség alapítására csak a 20. században került sor. A kegyhely a jozefinizmus negatív hatásai után az 1920-as években virágzott fel újra, ám fejlődését a kommunizmus megakasztotta. A Rákosi-diktatúra alatt, 1950-ben elűzték a ferenceseket, államosították és szociális otthonná alakították a kolostort. A Kisebb Testvérek Rendje 1989-ben tért vissza a zarándokhelyre. Megújult a templomkülső, és visszavásárolták a kegyhelyhez tartozó földek egy részét, így lehetővé vált a fejlesztés elindítása.

A hely egyik különlegessége, hogy a kegyszobrot 2000 óta öltöztetik. Ennek is köszönhető, hogy a 2010-es esztendőkben évente nagyjából kétszázezer zarándok látogatott ide. A kegyhely felújítása miatt 2014-ben fél évre a budapesti Szent István-bazilika vált a szobor otthonává; a Szent Szűz értékes kegyszobra 2014. június 7-én, a pünkösdi szentmise keretében visszatért Mátraverebélyre. 2015. szeptember 5-én adták át a megújult kegyhelyet, a felújítás során az egységes építészeti arculat megteremtése és a környezettudatosság volt a cél. Megszépült a kegytemplom, a rendház, a templomkert, a szabadtéri misézőhely, a zarándokház, új szálláshelyeket és fogadóépületet hoztak létre, rendezték a szent kút környezetét. Az ünnepélyes átadáson Erdő Péter bíboros szentelte fel a kültéri oltárt, és megáldotta az új létesítményeket.

Szentkút egy völgy torkolatában, erdővel körülvett területen fekszik, a kegyhely pedig öt egységre bontható. Az első, a legnagyobb terület egy minden oldalról emelkedővel körülvett tisztás. Itt találhatjuk a kutat, a szabadtéri oltárt a rengeteg köszönetnyilvánítással, a tér másik oldalán pedig egy lépcsőkkel övezett, mesterségesen kialakított fülkéhez érkezünk. A második egység a Nagyboldogasszony-templom, vagyis a basilica minor kegytemplom, a harmadik a ferences rendház, a negyedik a rendház előtti gyóntatóudvar a számos gyóntatófülkével. Az ötödik terület a völgyben található Szent László­-forrás és környezete, a Szent László-­szakadék és a domboldalon húzódó kálvária.

A kálváriadombon végigsétálva, Jézus keresztútját járva az embernek olyan érzése támad, hogy itt semmi más nem várja, csak a természet szépsége, Isten megnyugtató, lelket ölelő szeretete, és ez a benyomás a völgybe érve csak még erősebbé válik. Ezért érdemes mindenkinek egyszer – de inkább többször – ellátogatnia ide, bejárva a teljes területet, a basilica minor falai között hálát mondva a mindennapokért. Szentkút méltó a nevéhez és híréhez, nemzeti zarándokhelyünk Magyarország egyik ékköve.