Itt az idő továbblépni – Marco Rossi a Mandinernek

Jó ideje, az Írország elleni novemberi mérkőzés óta nem találkozott a válogatott. Mit üzen azoknak, akik még azon keseregnek, hogy megint nem jutottunk ki a világbajnokságra?

Ha becsukom a szemem, még mindig magam előtt látom az utolsó perc történéseit. Sokként ért mindenkit a legvégén bekapott gól, a vereség, a pótselejtező elúszása. Soha nem fogom elfelejteni azt a meccset. Most azonban eljött az idő, hogy továbblépjünk, és magunk mögött hagyjuk a múltat. A stábomnak bőven volt lehetősége gondolkodni az eltelt hónapokban, ezért azt mondom: előre kell tekinteni, s arra koncentrálni, amit befolyásolni tudunk, vagyis a jövőre. Tisztában vagyunk azzal, hogy sokat kell dolgozni a céljaink eléréséért, négy évvel ezelőtt is így vágtunk neki a feladatnak.

A márciusi felkészülési meccsekre nemrégiben kihirdetett keretbe miért éppen Csinger Márkot, Szűcs Tamást és Yaakobishvili Áront hívta meg újoncként?

Márk és Tamás is magas színvonalon játszik, különösen előbbi, sorozatban hozza le hiba nélkül a találkozókat. Tamásnak még egyes szituációkat jobban kellene olvasnia, és taktikailag is van hová fejlődnie. De ugyanez volt a helyzet Vitális Milánnal, aki láthatóan sokat dolgozott azon, amiket mondtunk neki, ma pedig már az egyik legjobb középpályás a magyar bajnokságban. Yaakobishvili Áron a spanyol másodosztályban jó néhányszor pályára lépett, és szeretnénk látni az edzéseken, hogyan dolgozik velünk.

Dibusz Dénes viszont ezúttal kimaradt – gyaníthatóan azért, mert sokáig sérült volt.

Így van, ráadásul ő még nincs csúcsformában, amit az is bizonyít, hogy bár már egészséges, a Ferencváros számára az év két legfontosabb összecsapásán, a Braga ellen nem játszott. Tehát még nincsenek meg a feltételei annak, hogy pályára küldjük. Tóth Balázs azonban már visszatért a térdműtéte után, vele továbbra is számolunk.

Sok szó esik a kísérletezgetésről mostanában, van valóságalapja?

mert sok szempontból jól teljesítettünk eddig. Persze javulnunk kell, elsősorban a védekező, labda nélküli játékban, és amikor nagyon mélyen kell bekkelni, de a kerethirdetési követelményeim ugyanazok maradnak: akik élbajnokságban szerepelnek, azokat mindig meghívjuk, de ez csak öt-hat futballista, a többiek a magyarhoz hasonló vagy kicsit erősebb ligából érkeznek. A felfogásunk sem változik, továbbra is támadni szeretnénk, de amikor szükség van rá, szervezetten és hatékonyan kell védekezni is.

Szoboszlai Dominik egy interjúban arról beszélt, hogy a társakkal együtt tűzbe menne Marco Rossiért. Ez a fajta elszántság szakmailag vagy emberileg fontos?

Dominikkel – mint mindegyik játékossal, akivel együtt dolgozunk – mindig is a bizalmon alapult a kapcsolatunk, s ez igaz a szakmai stáb tagjaira is, a lojalitás különösen fontos a körünkben. Úgy gondolom, hogy 

 ebben a futballisták sem különböznek: jó szándékkal, odaadással állnak a válogatotthoz és a szövetségi kapitányukhoz. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, ha nem én ülnék a kispadon, ezek a fiúk akkor is minden tőlük telhetőt megtennének az edzőjükért, és igyekeznének megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak. Az ilyen típusú kapcsolat – még ha nem tudatosan is – akár még egy kis pluszt is adhat a teljesítményhez. 
Visszatérve az Írország elleni mérkőzésre: az utolsó percekben nem sikerült a maximumot nyújtani, de ahogy az életben, a sportban is történik ilyen. Ezeket a csalódásokat fel kell dolgozni, elfogadni és építkezni belőlük. A rövid távú célunk az, hogy a barátságos meccseken – a két márciusin és a két júniusin – jól teljesítsünk, szeptembertől pedig jön a Nemzetek Ligája. A szándékunk mindig ugyanaz: a szurkolóinkat, a magyar embereket büszkévé tenni.

Schön Szabolcs miért került ki a pikszisből, s most hogyan verekedte magát vissza a válogatottba?

Sajnos a futballisták nem láthatják előre, hogy a döntések, amelyeket az ügynökeikkel meghoznak, helyesek-e. Amikor Szabolcs 2021-ben a Dallashoz szerződött, akkor jó váltásnak, logikus lépésnek tűnt. Később a Videotonból eligazolt a Boltonba, és ez volt a probléma, mert az angol harmadosztály már túl alacsony szint, emiatt lekerült a radarról. Azok a találkozók, amelyeken játszott, nem érték el a szükséges nívót. Az után, hogy Győrbe került kölcsönbe, időre volt szüksége a formába lendüléshez. Atletikus alkat, és a fizikai mutatói még mindig figyelemre méltók.

Ha már a Győrt említette, mi a helyzet Miljan Krpićcsel, akinek a honosítása terítéken volt?

Azért nem lehet magyar válogatott, mert nem felel meg a nemzetközi szövetség előírásainak, máskülönben meghívtuk volna őt is. Amennyire tudom, a nagymamája Magyarország területén született, de van egy olyan számítás, amely szerint ez nem elég ahhoz, hogy nálunk játsszon.

A Hollandiában légióskodó fiatal Kovács Bendegúzról mi a benyomása? Követi, ahogy az utánpótlásmeccseken ontja a gólokat?

Figyeljük a teljesítményét, és beszéltünk már több edzőjével, ismerjük a képességeit. Az elsődleges feltétele a behívásának, hogy a klubjában is eljusson az első csapatig. 

 Az újságírókat arra kérem, ne legyenek túl nagy elvárásaik vele szemben, egy idő után ugyanis nehéz lesz elbírnia az ezzel járó terhet. Olvastam olyan cikket is, hogy már most meg kellene hívnunk, vagy legkésőbb júniusban. Legyenek türelmesek, eljön majd az ő ideje is, ha már rendszeresen szerepel a felnőttkeretben.

Varga Barnabás görögországi szárnyalásához mit szól?

Nagyon fontos, hogy Barni továbbra is kirobbanó formában legyen. Ő az egyetlen minőségi középcsatárunk, aki már bizonyított hazai és nemzetközi porondon is, csukott szemmel rá lehet bízni bármit, számíthatunk rá. Mindenesetre Bárány Donátra is kíváncsi vagyok.

Sallai Rolandból meg Szoboszlai Dominikból közben meg jobbhátvéd lett…

Így most már Nego Loïc és Bolla Bendegúz mellett Sallai Rolandot, illetve Szoboszlai Dominikot is bevethetném ezen a poszton. Lehet, hogy nem értek a focihoz, de Dominik nem jobbhátvéd, és ugyanezt elmondhatjuk Roliról is. Mindketten azért vállalják ezeket a szerepeket, hogy segítsenek a csapatuknak. Emiatt mi is jobb futóként fogjuk használni Sallait, nem a bal oldalon, hogy onnan érjen fel a támadásokhoz, amint azt a 
Galatasarayban teszi. Benne az a jó, hogy zavarba tudja hozni az ellenfelet, amikor mélységből indul meg, felvállalja az egy az egy elleni párharcokat, és lövéssel fejezi be az akciókat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy hamis kilencesként is megállja a helyét, tehát igencsak sokoldalú labdarúgóról van szó. Fiatal, huszonnyolc éves, sok gólt fog még szerezni, ebben biztos vagyok.

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner