A lengyelek feladták, a magyarok megmutatták, hogy kell egy ilyen szituációra reagálni

Nyolcgólos pénteki győzelmünkkel lejtőre állítottuk a lengyeleket, akiket aztán az izlandiak ugyanilyen arányú sikerrel (31–23) löktek szakadékba a dán, norvég, svéd közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokságon. Az Eb előtt titkolózó, két zárt kapus mérkőzéssel készülő Lengyelország nagy reményekkel vágott neki a tornának, de szerény teljesítményt nyújtva, két fordulót követően búcsút inthetett a továbbjutásról szőtt álmainak, miközben az eddig száz százalékos Izland a középdöntőbe masírozott. A magyarok tehát úgy léptek pályára a csoport másik összecsapásán, hogy ha megverik Olaszországot, nekik is megvan a következő kör, és majd az északiakkal egy ki-ki meccsen eldöntik az elsőséget kedden.

Megakadt a magyar gépezet, Olaszország vérszemet kapott

Az első félidő első felében minden jel arra utalt, hogy megoldjuk ezt a feladatot is: 

• Palasics Kristóf például ott folytatta a kapuban, ahol néhány nappal ezelőtt abbahagyta, 
• Fazekas Gergő ismét remekül osztogatott, 
• Rosta Miklós rendre megtaláltuk beállóban és 
• Ilic Zoran betörései, majd 
• Bóka Bendegúz elfutásai is ültek. 

Szita Zoltán mintegy 108 kilométer per órás rakétájával 10–6-ra vezettünk a 16. percben, és azt gondoltuk ezen a ponton, hogy minden a terv szerint halad. Csakhogy ekkor behúztuk a kéziféket, egymás után hibáztunk ziccerben, Olaszország pedig vérszemet kapott. Domenico Ebnert belőttük, főleg Imre Bence, aki nemcsak a hetest, de még a kipattanót is az olaszok kapusába püfölte, míg a két Mengon, Marco, illetve Simone egyre többször járt túl az eszünkön. Utóbbi találatával utol is ért minket a rivális a 24. percben (12–12), ezért a mieink szövetségi kapitányának, Chema Rodrígueznek időt kellett kérni. Muszáj volt rendezni a sorokat, és bár az első játékrészből hátralévő időt megnyertük eggyel, de amiatt sokkal jobban izgultunk, hogy a vérző orrú Bodó Richárd a második harminc percre is ki tudjon jönni.

Bartucz-show után hoztuk a kötelezőt

A szünet után sem indult be a várva várt magyar henger, de kétségkívül kevésbé érződött úgy, mintha hullámvasúton ülnénk, bár a játék rendkívül töredezett volt a sok szabálytalanság és videózás miatt. Az 58 százalékos lövőteljesítményünket ugyan sikerült feltornázni, a labdaszerzésekből pedig gyors gólokat lőni és akadtak szép megoldásaink is, de továbbra is helyzetek tömkelegét hagytuk ki, ami megbosszulta magát. A sportágban az utóbbi években hatalmas fejlődésen keresztül menő Olaszország eksztázisban kézilabdázott, Gianluca Dapiran elkapta a fonalat, így háromnegyed órát követően csupán eggyel vezettünk (24–23). Sajnos kapusaink sem tudtak hozzászagolni az olasz lövésekhez, de Rosta akkor villant, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Ez mintha átlendített volna minket a holtponton, majd Bartucz László révén megjöttek az első védések is. Imre Bence egyre kevesebbet hibázott végre a szélről, egy Ilic-bombával aztán kialakítottuk az addigi legnagyobb különbséget (28–23) az 51. percben. A végén már nem is vettük le a lábunkat a gázpedálról, Bartucz hatalmas bravúrokkal támogatta meg a csapatot, aminek köszönhetően hat góllal, 32-26-ra nyertünk, így Izlanddal kedden eldönthetjük, a két válogatott közül ki visz több pontot a középdöntőbe.

Fotók: MTI/Hegedüs Róbert