„A magyar sportban mindenkinek nagyon jó élete van” – ezért igazol francia topcsapatba a válogatott játékos

Albek Anna: Szerettem volna ebből egy kicsit kizökkenni.

Albek Anna nyáron a Metz kézilabdázója lett: szép lassan kezdi felvenni a ritmust, szokik hozzá a vérre menő bemelegítésekhez, a Bajnokok Ligájához. A Mandiner interjúja a válogatott jobbátlövővel.
A vajdasági Zentán született, de 2019-ben már a magyar válogatottal nyert junior Európa-bajnoki címet, 2021 óta pedig már a felnőtt nemzeti csapatnak is tagja Albek Anna, aki ezen a nyáron Mosonmagyaróvárról a világ egyik legerősebb női kézilabdacsapatához, a Bajnokok Ligája négyes döntőjében szereplő francia Metzhez igazolt. A 23 éves jobbátlövő a Mandinernek beszélt a tapasztalatokról.
Tavasszal úgy fogalmazott, azért is igazol Franciaországba, hogy kilépjen a komfortzónájából. Sikerült?
Köszönöm, igen, nagyon jól érzem magam a Metzben. Valóban nagy váltás volt ez az életemben, de csak pozitív érzésekről tudok beszámolni. Egy új ország, új csapat mindig kilépés a komfortzónából. Úgy érzem, már az elején befogadtak Franciaországban, amivel megkönnyítették a dolgomat.
Ezt is ajánljuk a témában
Albek Anna: Szerettem volna ebből egy kicsit kizökkenni.
Mennyire könnyítette meg a beilleszkedését válogatott csapattársa, barátnője, Vámos Petra, aki már a második idényét kezdte meg a Metzben?
Nagyon! Ott van nekem támaszként, bármi is történjen. Egy rosszabb edzés vagy nap után fel tud vidítani, meg tud nyugtatni. Ha pedig éppen minden szuper, akkor még jobban tudok örülni, hogy ott van mellettem.
Rácsodálkozott, meglepődött bármin új klubjában?
Igazából elvárások nélkül mentem ki, úgyhogy nem lepődtem meg nagyon semmin. Annyira nagy különbségek nincsenek, bár a felfogás az edzéseken más, mint otthon, úgyhogy azért kisebb eltérések vannak, de ezek egyáltalán nem zavarnak.
Mint például?
Hát itt már a bemelegítő játékok alatt is mindenki vérre megy és halálosan nyerni akar. Szerintem ez egy tök jó dolog, mert megadja az alaphangot az egész edzése.
Tényleg esélye sincs senkinek egy pillanatra sem lazítani. Ezzel nem azt mondom, hogy otthon így tennének az edzéseken, de itt tényleg minden vérre megy már az első pillanattól.
A pályán várnak el mást, mint korábbi csapatában vagy a válogatottban?
Igen. Az egyik, hogy most nem hármas védőként, hanem kettesként számítanak rám, ami újdonság számomra. Hozzá kell szoknom, úgyhogy még nem érzem teljesen komfortosan magam ebben a pozícióban, de próbálok minél többet elsajátítani, hogy meg tudjam oldani a feladatot, amikor ott számítanak rám. A másik, hogy úgy érzem, támadásban sokkal nagyobb lett, illetve lesz a kézilabdatudásom, mert itt rengeteg lebontása van egy adott figurának vagy szituációnak, ráadásul a másodperc törtrésze alatt kell dönteni. Az persze még időbe telik, hogy zsigerből menjen ezeknek a tökéletes megoldásoknak a kiválasztása, de ilyenkor is ott van mellettem Petra, hogy megnyugtasson: neki is két-három hónap kellett hozzá. Ezzel tudom nyugtatni magam, amikor nem úgy sülnek el a dolgok.
Azért nagy változás lehet szoknyában játszani! Sikerült már megszokni?
Valóban szokatlan volt, de az elmúlt meccseken már azt éreztem, annyira nem zavar. Már szinte észre sem veszem mérkőzés közben, úgyhogy nem olyan vészes.
Szeptember 7-én az Esbjerg vendégeként léptek pályára: ez volt pályafutása első Bajnokok Ligája-mérkőzése, és rögtön az első góljait is megszerezte. Öröm emlék?
Igazából fel sem fogtam, hogy BL-meccsen lépek pályára egészen addig, amíg meg nem szólalt a Bajnokok Ligája-himnusz. Addig minden ment a szokásos módon: készültünk a meccsre, volt megbeszélés, majd bemelegítés. Amikor viszont befutottunk, összeálltunk és megszólalt a zene, volt nálam egy kis libabőr.
Próbáltam arra koncentrálni, hogy ne vigyenek el az izgalmak, csakis a meccsre akartam koncentrálni. Nagyon örültem az első gólnak, góloknak, reméljük, lesz belőle még jó sok.
Akár magyar csapatok ellen, hiszen a Debrecennel és a Győrrel is megmérkőznek oda-vissza a csoportkörben…
Igen, érdekes lesz. Kétszer jövünk haza Magyarországra, utána pedig majd érkeznek a magyar csapatok jönnek hozzánk egymásután. Nagyon várom már ezeket a meccseket. Nem tudom, mennyire más ellenük játszani, mert igazából minden mérkőzésre igyekszem ugyanúgy felkészülni, de nyilván más érzés lesz. Mindenesetre állunk elébe!
Alaposan átalakult a nyáron a Metz kerete. Milyen célokkal vágtak neki az idénynek?
Valóban rengeteg új játékosunk van, de úgymond megszokott dolog Metzben, hogy a vezetőedzőnek minden évben új csapatot kell építenie. A célunk nagyon egyszerű: minden meccset szeretnénk megnyerni.
És az idei évre még nagyon fontos feladat a válogatottal a világbajnokság. A tavalyi Eb-bronzéremről sérülés miatt lemaradt, az idei tornán van lehetőség a pótlásra…
Sajnálatos módon nem tudtam ott lenni a lányokkal, de úgy örültem a bronzéremnek, mintha én is a részese lettem volna a bravúrnak. Mindenkinek megvan a maga elvárása önmagával és az egész csapattal szemben is, szeretnénk hasonló eredményeket elérni a jövőben. Meglátjuk, mi lesz, mert mi is átalakultunk egy kicsit: voltak távozók és érkezők is. Reméljük, ez a maradék idő elég lesz arra, hogy felépítsünk egy stabil teljesítményt, amivel jó eredményt érhetünk el a vb-n.
Vajon nagy lesz a csapaton a nyomás a bronz miatt? Az elvárások biztosan megnőttek.
Magyarországon szerintem mindig megvan a nyomás a média részéről, és ezen a bronzérem sem változtat sokat. Ezzel azonban mindenkinek meg kell tudnia birkóznia!
Nyitókép: Metz Handball