„A legnagyobb fegyverünkre próbáltunk építeni, és a nagyszerűen futballozó Varga Barna kétszer is megvillant, ami kézzelfogható közelségbe hozott egy roppant értékes pontot. Végül nem jártunk sikerrel, de nem haragszom a fiúkra. Hibáztunk a végén, ami a döntetlenbe került, de ez nem másról szól, mint arról, hogy még mindig hiányzik az a nemzetközi rutin, amivel az ember az ilyen helyzeteket kezeli. Ez jönni fog magától, nem aggódom miatta, és egyébként is el kell mondanom, hogy nagyon büszke vagyok a fiúkra. Jó meccset játszottunk Portugáliával, és reálisan nézve ennyi lehetett a célunk.”
Mivel Varga Barnabás „kisárgázta” magát a következő, örmények elleni hazai meccsre, Rossinak döntenie kell arról, ki kezd majd a helyén.
„Az első két fordulóban nem számíthattam Séfire, aki abszolút kulcsemberünk, de hála a játékosoknak kiügyeskedtük a pótlását. Kidőlt Dini [Dibusz Dénes], de ezt is megoldottuk. De hogy mi lesz velünk Varga Barna nélkül, azt egyelőre nem tudom megmondani. Van karakterre hasonló játékosunk, de láthattuk, hogy ez önmagában még semmit nem jelent. Barna élete talán legjobb formájában játszik,
úgyhogy most felkérem azokat, akik hiányolták a portugálok elleni meccsen a magyar dominanciát, meg az írek elleni támadójátékot a második félidőben, hogy adjanak tanácsot: ki legyen a középcsatárunk?”