A mai magyar foci homokra épül, semmi nem az, aminek látszik

„Sokakkal ellentétben a magyar futball legnagyobb problémájának nem a kormányzat és a költségvetés inkább közvetett, mint közvetlen jelenlét gondolom. Egyrészt mindenütt jelen van az állam a futballipar környezetében – a franciáknál és a belgáknál például 25%-os volt az »egyéb nem kereskedelmi« bevételek aránya 2023-ban –, másrészt értem én például a Szerencsejáték Zrt. mint állami vállalat sportszponzorálásával kapcsolatos felvetéseket, de hát hol hirdesse magát a Tippmix? A Diótörő balett előadásán? Teszem fel ezt a kérdést annak fényében is, hogy az a gyanúm, a magánszféra sem játszik tisztán: elég csak a futballtulajdonosi kör alvállalkozóit és a futballhirdetőket összevetni. Egyébként a Bajnokok Ligáját idén megnyerő Paris Saint-Germain FC vagy a két évvel ezelőtti bajnok Manchester City tulajdonosi köre is ezer szállal kapcsolódik a saját államukhoz.

Nem a bevételek növelésének szándéka, ez így-úgy megvan, hanem az a motor, hogy a futballtulajdonlásból a szereplők közvetlenül, tehát nem áttételes üzleteken keresztül termeljenek hasznot maguknak. És a magyar futballfejlesztés iránya alig kínál erre lehetőséget és ösztönzőt.

Két tényezőre hadd hozzak példát. A stadionok tényleg kiválóak, csak éppen a többségük kevéssé funkcionál modern szórakoztatóipari egységként, kínálatuk megragadt a 80-as évek vasúti restijeinek olcsó rántotthúsos szendvics– ropi–sör–sportinduló-színvonalán. Ténylegesen és szimbolikusan is. Másrészt a magyar piac mérete szinte lehetetlenné teszi a számottevő nemzetközi eredmények és üzleti alapon hosszú távon fenntartható működés dilemmájának feloldását. A kettő együtt nem megy. És miközben tényleg leveszem a kalapomat és lengetem a Kazincbarcika futballcsapatának nagyszerű teljesítménye előtt, ebből a szempontból velük is csak eggyel többen vagyunk, sűrűbben nem.”

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala

***