Az 52. percben, hatgólos magyar előnynél szinte már elkezdte az ünneplést a honfitársainkkal zsúfolásig megtelt zágrábi csarnok közönsége. A balkezes világklasszis, Bojana Radulovics találatával ekkor 24–18-ra vezettünk a franciák ellen. Sőt, az 53. percben Görbicz Anita ejtése után már héttel is mentünk, élő ember nem volt akkor a talpán, aki elhitte, hogy innen még van visszaút az ellenfélnek. Hiába nyitották meg a védekezésüket a franciák, Kirsner Erika révén még egy kínaiból szerzett góllal is színeztük az utolsó perceket. Közben Mocsai Lajos szövetségi kapitány szobrát szinte faragták, aki a három évvel korábbi olimpiai döntőben a dánoktól elszenvedett vereség után ezúttal nagyon bízott az aranyéremben. Még az 57. percben is vezettünk néggyel. A franciák egy lapra feltettek mindent, feltolták a védekezésüket és kijöttek emberfogással Radulovicsra. Ahelyett, hogy játszottunk volna az idővel, hosszú lefolyású támadásokat vezettünk volna, folyamatosan kapura törtünk, erőltettük a bejátszásokat, befejezéseket, a megoldásokba pedig rendre hiba csúszott.
Egymás után kaptunk négy gólt, de egy és fél perccel a vége előtt még mindig háromgólos előnyben voltunk!
Az utolsó fél percben előbb Kirsner, majd Görbicz is kapott egy kétperces kiállítást, míg végül a franciák egy időn túli hétméteressel kicsikarták a döntetlent, a hosszabbításban pedig 32–29-cel a világbajnoki győzelmet.