Czene Attila visszatért a betegségei után – ezzel foglalkozik manapság az olimpiai bajnok úszó

Volt már sportért felelős államtitkár, vezette a Nemzeti Sport Intézetet, de a Nemzeti Sportközpontokban a Nemzeti Sportinformációs Rendszer fejlesztési igazgatójaként is tevékenykedett. Hogyan lett az új köztestület, a Nemzeti Diák-, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség elnöke?

Én már 2013 óta a Magyar Szabadidő Sportszövetség társadalmi elnöke vagyok. Másik két civil szervezettel, a Diáksport-, valamint az Egyetemi és Főiskola Sportszövetséggel alapítottuk meg a Nemzeti Diák-, Hallgatói és Szabadidősport Szövetséget. Tulajdonképpen nem változott semmi. Elődöm, Balogh Gábor diáksportelnökként volt, én a szabadidősport révén vagyok az ügyvezető elnöke az NDHSZ-nek.

Jelenleg már hat, sporttal foglalkozó köztestület vesz részt a magyar sport irányításában. Hol van a helyük?

Több ágazatba, 

• a Miniszterelnökség, 
• a Belügyminisztérium, 
• az Egészségügyi Államtitkárság és 
• az oktatáspolitika 

területére átlóg a mi feladatkörünk egy kicsit. 

Ugyanakkor mi nagyon szeretnénk a zászlónkra tűzni a Sportoló Nemzet-program és a rendszeres testmozgás népszerűsítését. Ezt jómagam is így gondolom, nyilván ez abból is adódik, hogy versenysportolóból avanzsáltam át szabadidős sportolóvá. 

Czene Attila is szabadidős sportoló?

Most már én is az vagyok, és ezt is képviselem. Talán nem nagyképűség azt mondani, hogy ugyanúgy, ahogy a NASA-nak (az Amerikai Egyesült Államok civil repüléstani, űrkutatási és űrrepülési szervezete – a szerk.) vannak olyan találmányai, amiket a hétköznapokban használunk, a versenysportból mi is át tudunk venni hasznos tapasztalatokat. Ki tudjuk válogatni az életmód-mozgásokat, metodikákat, valamint a hozzájuk tartozó szakembereket. Ez is az egyik fő célunk, hogy minősítsük azokat a szereplőket, akik népszerűsítik a szabadidősportot kora, nemre való tekintet nélkül. 

Számos európai uniós felmérés szerint Magyarország le van maradva az aktivitás tekintetében. Ön mihez viszonyít?

Szociológus a végzettségem, és alapvetően úgy hiszek ezekben a felmérésekben, ahogy tanultam – leegyszerűsítve: semennyire! Azt viszont ki kell mondai, hogy amennyire kitartóak vagyunk a verseny- és élsportban, szurkolásban, szabadidősportban annyira nem kullogunk hátul, nem vagyunk sereghajtók, de a rendszeressége kérdéses. Áldozunk az egészséges testmozgásra, mégis kissé alulértékeljük azt mi, magyarok. Nem fordítunk rá elég energiát és pénzt sem például arra, hogy megfelelő szakemberhez forduljunk. 

Nem elég, ha elmegyünk futni, kerékpározni, karatézni?

Amikor szabadidős sportról, egészséges életmódról beszélünk, a fizikai aktivitás a legutolsó a sorban. Az már csak egy edzésterv, ha úgy tetszik. Nyilván be kell tartani, tartatni. Ehhez edzők kellenek, de mindenekelőtt jó dietetikai tanácsadás, egészségügyi szűrés, valamint mentálhigiénés felmérés. Utóbbi azért is lényeges, mert stresszkezelésként használjuk, illetve kellene, hogy használjuk a rendszeres mozgást. Ez a négy alappillér.

Két súlyos betegségen is átesett, és 50 évesen úgy látom, újra jó formába került. Mekkora segítség, hogy úszó és táncoló általános iskolás lányától testközelből szerez tapasztalatokat, motivációt?

Ez így van, és fel is használom. Ellenben nem szeretnék abba az irányba elmenni, hogy csak azért, mert én úszó voltam, ő is az legyen. Egyébként elkezdtem ismét úszni, mellette csoportos foglalkozásokra járok. Modern és hasznos, ajánlom mindenkinek. Függetlenül a korától, edzettségi állapotától, saját magához képest kell a teljesítményt leadniuk a résztvevőknek. A feleségem táncpedagógus, oktató, gyermekekkel foglalkozik, tanít nap mint nap. Tőle is gyűjtök tapasztalatokat, és az országot járva is pozitív példákat látok. Tulajdonképpen az én kihívásom és feladatom, hogy ezeket egy csokorba összegyűjtsem, és a mindenkori kormányzathoz hírét vigyem, hogy ennek igenis van táptalaja.

Mit szeretne elérni?

Ha mi is tudnánk köztestületként olyan komoly pályázatot kiírni, mint mondjuk a Sportegyesületek Országos Szövetsége, ami kifejezetten nem a versenysportot célozza meg. 

Első hallásra elég rémisztő kifejezés a HEPA. Mit takar?

Angol kifejezés, magyarul szebben hangzik: rendszeres fizikai aktivitás, egészségfejlesztő testmozgás. A briteknél ez úgy néz ki, hogy mondjuk kedvezményes uszodabérletet adnak a lakosságnak. Nálunk is megvalósul valamilyen formában, de mi szeretnénk egy sokkal precízebb, több tapasztalatra épülő programot kialakítani. Nekünk, magyaroknak kevés az, ha már a statisztikai adatok szóba kerültek, hogy céges formában lehetőséget biztosítunk uszodabérlettel. Azzal az átlagember annyit kezd, hogy bemegy, és megkeresi, hol van a szauna. 

És hogyan lehetne helyes irányba terelni az embereket?

Sokkal inkább edzésközpontúbb szemléletet kellene meghonosítani, közelebb a versenysporthoz. Tulajdonképpen úgy képzeljük el, hogy csoportos testedzés-órákra járhatnának az érdeklődők. Mindezt olyan szakemberek felügyelnék, akik nem elég, hogy meg tudják tartani a foglalkozásokat megfelelő egészségügyi alapismeretek birtokában, hanem szervezőkészséggel, jó pedagógiai érzékkel közösséget is építenének. Az ilyen önszerveződéseket támogatnánk egyesületen belül és kívül. Az NDHSZ ezen közösségek érdekvédelmi szervezete.

Eltökélt, mint mindig. Jól is érzi magát ebben a szerepkörben és a bőrében?

Betegség után, rendszeresen sportolva, ötvenen túl kezdek minél tudatosabb lenni családapaként is. Szeretnék jó példával előállni, de ez nem kizárólag arról szól, hogy mit mutatok magamból. Az a kérdés, hogy ennek a szervezetnek a jóvoltából hány jó közösséget tudunk létrehozni.

Az mennyire tudatos, hogy egy olimpiai bajnok úszó civilként is a sport mellett maradt, és a sportirányítás különböző területein tevékenykedik?

Edzőként nem mertem elkezdeni a pályafutásomat. Széchy Tamáson nevelkedve azért az ember felülbírálja azt, hogy egyébként mire lenne képes, és mire lenne elhivatott. Csak azért, mert versenyzőként évtizedes pályafutás állt a hátam mögött, nem gondoltam, hogy edzőként van olyan minőség, tapasztalat, tehetség a birtokomban, ami szükséges. Versenyzőként biztos, hogy volt, edzőként nem lett volna. Azt vettem észre az évek során, hogy szervezőként több bennem a tehetségfaktor. Pont azokat a szakembereket szeretném megtalálni – nevezzük őket edzőknek, rekreációs szakembereknek, teljesen mindegy, minek –, akiket jó lenne egy hálóban összefogni, érdekvédelmet biztosítani nekik. Nagyon sokan sportolnak Magyarországon, viszont nem tudunk rólunk. Rengetegen építenek közösséget úgy, hogy nem ismerjük őket. Olyan kiváló testmozgás-programokkal foglalkoznak, amelyeket jobban ki lehetne szélesíteni. Nemzetgazdasági kérdés is, hogy ezeknek a szakembereknek munkát teremtsünk, adjunk. Segítsük azt a fajta szervezési feladatot, amit magukra vállaltak, ezáltal a megélhetésük, elismertségük és a szakma megbecsültsége javulhat. Általuk lehetne egy szélesebb társadalmi réteget megszólítani a sporttal.

Nyitókép: Mandiner/P. Fülöp Gábor