A párizsi Grand Palais pástja után az Operaház színpadát is meghódították férfi párbajtőrözőink, akik az Év csapata címet vehették át az egyéni sportágak csapatversenyében. A Siklósi Gergely, Andrásfi Tibor, Nagy Dávid és Koch Máté alkotta négyes úgy lett olimpiai bajnok, hogy 2023-ban a világ- és az Eb-t is megnyerte. Interjú Koch Mátéval.
Azt mondta a színpadon Siklósi Gergely, hogy eltökéltek voltak, hogy egyszer a sportújságírók szavazásán is nyerjenek. Koch Máté tényleg álmodozott erről?
Nagyon! Tényleg gyerekkorom óta nézem ezt az eseményt. Még integettem is, amikor például 2016-ban fellépett a Kowalsky meg a Vega. Most meg ott tartunk, hogy átvettünk itt egy díjat, egy különleges serleget. Hihetetlenül megy az idő. Büszke vagyok a csapatra, de köszönöm egész Magyarországnak, az újságíróknak, akik nélkül nem sikerülhetett volna!
Mindig lehet fejlődni, de ennek a csapatnak, amelynek tagjai utánpótlás koruktól együtt versenyeznek, nem kell plusz motiváció. Mégis tekinthető ez a díj egy csapatépítőnek, összekovácsoló erőnek, esetleg megerősítésnek?
Szerintem a mi közösségünknek nem kell külön csapatépítés, megvannak a saját módszereink. Nem ezen múlik, mennyire leszünk jók. Nyilván nagyon boldogok vagyunk, hogy miénk lett az Év csapata az egyéni sportágak csapatversenyében a férfiaknál, de ez inkább egy állomás, ami megkoronázta az évünket. Rengeteget dolgoztunk 2024-ben az eredményeinkért, úgy fogjuk fel, hogy azért a munkáért kaptuk.
A díj azt mutatja, hogy jó úton járunk, és arról nem szabad letérnünk, mert akkor nyerhetünk még ilyen trófeákat!
Mondja fülig érő szájjal, az Önre jellemző jókedvvel. Ugyanakkor – ha már munka – talán a legrövidebb pihenőt tartotta, ősszel már Világkupákon remekelt. Tudatos választás volt?
Mesterem, Boczkó Gábor nem engedte, hogy lelazuljak. Meg is lett az eredménye: már az első vk-n megnyertem az egyénit és a csapatversenyben is győztes együttes tagja voltam. Büszke vagyok, hogy nem álltam le pihenni, és ráadásul a második Világkupa-győzelemkor is ott voltam a csapatban. Még mindig veretlen vagyok a csapattal az olimpia óta. Megpróbáljuk minél jobban elhúzni ezt a sorozatot.
Meg tudta egyáltalán élni kellőképpen, hogy feljutottak a csúcsra?
Abszolút, és a mai napig élem. Igazából minden nap gondolok rá. Nem tudom, hány évig kell még élnem, hogy ezt teljesen elfelejtsem.
Figyelem, és nem látom, hogy megváltozott volna. Az olimpiai bajnoki cím után azt gondoltam, hogy felnő...
Nem érzem magam másnak: ugyanolyan bohókás, lökött figura vagyok, mint eddig. Nem akarok kijönni ebből a komfortzónából!
Megyünk szépen így tovább, csináljuk a dolgunkat csendben.
Nem késett el a gáláról?
Talán én érkeztem meg a leghamarabb, ott fagyoskodtunk kint, ameddig beengedtek.
Azért kérdeztem, mert időnként akadnak gondjai a dátumokkal, időpontokkal...
Igen, de próbálok mindig időben odaérni. Remélem, jó helyre is megyek, mert valóban volt már olyan, hogy egy nappal korábban jelentem meg egy televíziós felvételen. Örülök, hogy nem 12-én vagy 14-én jöttem az Operaházba.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem a bronzot siratja, az aranyérmet becsüli a 25 éves sportoló. Beszélgetés otthon felejtett fürdőnadrágról, fájdalmakat okozó futásról, fejlődési lehetőségekről, márványtábláról és népszerűségről Andrásfi Tiborral, akinek már az óvodában is párbajtőr volt a jele.
Andrásfi Tiborral is beszélgettünk korábban, és ő azt mondta, hogy fenik a fogukat a magyar férfi párbajtőrcsapatra az ellenfelek. Koch Máté ezt mennyire érzi a saját bőrén?
Érzem, érezzük, de inkább azt veszem észre a nemzetközi mezőnyben, hogy nagyon félnek tőlünk. Franciaország és Japán sem talál egyszerűen fogást rajtunk. Olyan sokkot kaptak tőlünk az olimpián, hogy még időbe telik nekik ezt feldolgozni.
A négyesből Siklósi Gergellyel egyéniben is világbajnokok. Mi a helyzet az egyéni ambíciókkal, hogy lehet ezt a kettősséget kezelni?
Hűha, nehéz. Sportpszichológus segítségével sokat dolgozom rajta.
Azt vallom, hogy nem az érem adja a tusokat, tehát attól, hogy olimpiai és világbajnok vagyok, még lepofozhatnak a pástról a következő versenyen.
Bele kell tenni az alázatot és munkát, és akkor bízhatunk benne, hogy minél tovább ott tudunk maradni a világ élvonalában.
A decemberi országos bajnokság hogyan ízlett?
Fájó téma. Egyéniben nagyon nem jött ki a lépés, a Vasassal pedig csapatban is lemaradtunk a dobogóról. Vélhetően ott, a szezon legutolsó versenyén jött ki egyfajta mélypont. Nem hiányzott annyira így a testemnek, mentálisan is tropa voltam. Nagyon jót tett a pihenés, a téli szünet, a karácsony. Érzem, hogy újult erővel tudunk nekivágni az új esztendőnek. Jövő héten már utazunk is a dohai Grand Prix-re, amelyen szeretnék jól szerepelni. Nem lesz könnyű, nem lesz sétagalopp. A szezon elején vagyunk, a világ- és az Európa-bajnokság nyáron lesz, addig még rengeteg munka vár ránk.
A világversenyek idején és most az Év sportolója gálán a reflektorfénybe kerülnek. Azzal hogyan birkózik meg, hogy a vívás alapvetően nem olyan népszerű, mint mondjuk egy labdajáték?
Meg kell azért értenünk, hogy a vívás nem olyan látványsport, mint a többi, mondjuk a foci. Az ilyen eseményeken meg tudjuk mutatni azt, hogy milyen erősek vagyunk. Nyertek a női kerekesszékes vívók, és mi is, de az olimpiai ezüstérmes férfi kardcsapat is dobogón végzett, miközben az edzőnk, Dancsházi-Nagy Tamás is a legjobb háromban volt. Azért ott vagyunk a magyar sport térképén. A vívás pedig mégiscsak a legeredményesebb olimpiai sportág Magyarországon!
Ezt is ajánljuk a témában
Nincs leállás: az elmúlt hétvégén három aranyérem volt a termés.
Nyitókép: Fotó/MSÚOSZ
Bár voltak kisebb csalódások, összességében kifejezetten eredményes olimpiát zárt a magyar küldöttség.
Koch Máté egyéni világbajnoki címet nyert tegnap párbajtőrben, a milánói vívó világbajnokságon. A nap során két honfitársát is le kellett győznie, mégis nagyon sokat profitálhat a magyar csapat a versenyből.
Az olaszok favoritját, Davide Di Verolit győzte le hazai közönség előtt a 23 éves magyar párbajtőröző a milánói vívó-világbajnokságon.
Nancy Faeser elmondta, hogy Németországban csaknem 25 millió ember bevándorlói gyökerekkel rendelkezik. Az elmúlt évtizedek alatt teljesen megváltozott az ország.
Nehéz napokon van túl a norvég Alexander Blonz, akinek valószínűleg az egész tavaszi szezont ki kell hagynia.
A szolgákat nem engedik leülni az ünnepi asztalhoz.
