Idén nem kér ajándékot a karácsonyfa alá olimpiai bajnokunk, aki nem bánja, hogy célponttá vált – Interjú!

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

***

Mozgalmas volt a pénteki napja. Mielőtt a BVSC emlékfalának leleplezésére érkezett, megkezdte szereplését az országos bajnokságon. Hogy rajtolt?

Egészen jól. Harmadikként fordultam a körvívás után veretlenül, és két sima győzelemmel jutottam be a legjobb 32 közé. Várom a folytatást, ami nem lesz könnyű, mivel Siklósi Geri elrontotta a csoportkörét. Becsúszott neki egy vereség, ezért már a nyolcba jutásért egymásért vívhatunk, ha mindketten megnyerjük az első szombati meccsünket. 

A Siklósihoz hasonlóan egyéni világbajnok Koch Máté elvérzett az előcsatározások során. Ön hogyan állt az ob-hez?

Utóbbi időkben nem sikerültek annyira jól az országos bajnokságok. Itt az ideje visszavágni ezen a versenyen.

A kérdés arra is vonatkozott, mennyire hiányzott egy olimpiai év végére a megméretés...

Eredetileg májusban tartották volna. Előállt az a furcsa helyzet, hogy egy naptári évben két magyar bajnokságunk is van. Itt azért karácsony előtt mindenki fáradtabb, és azért tényleg nagyon sűrű volt ez az esztendő. Ugyanakkor van egy olyan érzés, hogy ez a magyar vívás ünnepe, köszöntik a bajnokokat, az összes fegyvernem együtt van. Családias hangulata van a versenynek az ünnepek előtt. Persze várom a pihenést is.

Van miről nosztalgiázni. Például már Párizs előtt – amikor meglátogatták a Szatmárnémetiben élő nagypapát – az édesanyja azt mondta a határátkelőn, hogy jól nézzék meg, mert hamarosan olimpiai bajnok lesz. Bejött a jóslat. Milyen a valósággal szembesülni?

Kellett azért idő bőven, és még néha most is egy kicsit furcsa, hogy olimpiai bajnok vagyok. Ahogy hazajöttem, annyi helyre hívtak, és az emberek mindig emlékeztettek rá. Addig-addig, amíg én is elhittem, bennem is jobban tudatosult, mit is csináltunk a nyáron.

Aranyérmes lett az Andrásfi Tibor, Siklósi Gergely, Koch Máté és Nagy Dávid alkotta magyar férfi párbajtőrcsapat a párizsi olimpián. Akinek a szülei sikeres vívók, és akinek az óvodában is párbajtőr volt a jele, lehetett más útja?

Bíztam benne, valamint jó vívógéneket is örököltem. Reméltem, hogy a befektetett munka ki fog jönni. 

Számtalan olyan fantasztikus vívót ismerik, akiknek nem jött össze nemhogy az arany, de még az érem sem. Ebből a szempontból szerencsésnek is mondhatom magam, és örülök, hogy úgy sikerült az olimpiai és az év, ahogy terveztem.

Azért lehet egy kis hiányérzete, mert egyéniben úgy lett negyedik, hogy az elődöntőben és a bronzmeccsen is egyetlen találattal maradt alul – utóbbiban aranytussal. Megsiratta, elengedte már?

Muszáj volt már ott, a csapatverseny előtt elengedni, hogy arra tudjak fókuszálni, kihozhassam magamból a maximumot. Azóta egy asszómat sem néztem meg az egyéniből. Rendezvényeken volt, hogy levetítettek részleteket, és akkor kicsit bosszantó volt. Azonban így, hogy a csapattal aranyérmesek lettünk, nem panaszkodhatok. 

Remélem, a következőn tudok még egy kicsit javítani!

Párizsban jól megünnepelték a sikert. Azóta „szétszéledt” a csapat, de évek óta együtt küzdenek a páston. Gondolom, nem szükséges, hogy hetente találkozzanak ahhoz, hogy fennmaradjon a kötődésük...

Nem kell, és nem is volt erre mostanában lehetőségünk. Dávidot megműtötték, Gergő hosszabb pihenőt tartott. Mátéval mi álltunk vissza kicsit korábban a munkába és a versenyekre. Ettől függetlenül tartottuk a kapcsolatot, és néha találkoztunk. Várjuk, hogy újra összeálljunk, és újabb célokat érjünk el közösen.

Elegánsan, ingben, nyakkendőben érkezett haza a Szőnyi útra. Fürdőnadrágot nem hozott?

Nem. Sokat jártam ide az uszodába gyerekként. Bár az edzők nagyon kedvesek voltak, szép emlékeim vannak, de úszni nagyon nem szerettem, mert nem bírom a hideg vizet. Főleg ilyenkor télen. A vége felé már tiltakoztam az ellen, hogy ússzak, inkább vívni akartam.

Olyannyira, hogy szándékosan akkor is otthon hagyta a fürdőnadrágját. A futást miért nem kedveli?

A térdemnek és a derekamnak nem tesz annyira jót. Állandóan megfájdul, ha hosszú távot futok. Ellenben rövidebb távokat és sprinteket nagyon szeretek teljesíteni, azokban egész jó is vagyok.

Mielőtt a gyerekek, akik egyébként példaképnek tekintik, azt hinnék, hogy Andrásfi Tibor semmit nem csinál és olimpiai bajnok lett, beszéljünk a vívásról! Mit tart leginkább az erősségének?

Technikailag elég erős vagyok, erre mindenképpen lehet építkezni. Fizikálisan és mentálisan sem érzem azt, hogy hatalmas problémáim lennének, de látok még lehetőséget arra, hogy fejlődhessek. A vívás is egyre inkább felgyorsul, fel kell venni fizikumban is a versenyt! Bízom benne, hogy ahogy idősödök és egyre többet versenyzem, úgy fog még egy kicsit érni a vívásom, a taktikai elemeket is még jobban be fogom tudni építeni! Az utóbbi két évben sokat léptem előre ezen a téren, szeretnék rátenni még egy lapáttal.

Édesapja az edzője, ugyanakkor bizonyos helyzeteket egyedül kell megoldania. Hogy birkózik meg például a népszerűséggel, illetve azzal, hogy immár a páston is „célpont”?

Azt gondolom, hogy jól. Abszolút élvezem a népszerűséget, mert eddig akármilyen eredményt értem el, nem volt jellemző, hogy ennyien kíváncsiak lettek volna rám. Örülök neki, ki is élveztem az utóbbi pár hónapot akkor is, ha kicsit fárasztó is volt néha. 

Mégiscsak presztízs az, hogy nem kaphatok ki akárkitől. Oda kell figyelnem minden asszóra. Így is becsúsznak fájó edzések és vereségek, de igyekszem kihozni magamból minden helyzetben a legtöbbet. 

Azt e pillanatban nem tudjuk, mire jut az országos bajnokságon, de kijelenthető, hogy a legszebb karácsonya következik?

A hétvége kimenetelétől függetlenül ez egy nagyon jó év volt. Nehéz lett volna még fokozni, nyilván csak úgy, ha egy-egy tus máshogy sül el. Összességében kerek volt és emlékezetes marad 2024.

Milyen ajándékot kért a Jézuskától a fa alá?

Idén mindent megkaptam, amit kértem. Nekem bőven elég, ha a családommal pihenhetek és jókat ehetek.

Nem ajándék, mert megdolgozott érte, de annak is felfogható, hogy bevésték a nevét a BVSC-nél. Az egyesületnél, melyhez mióta belépett az ajtaján, hű maradt.

Megtisztelő és jó érzés. Azért is, mert amikor kicsiként beléptem, láttam kiállítva én is az idősebb bajnokok képeit, eredményeit. Később az irodában találkoztam ennek a márványtáblának az elődjével. Örömmel tölt el, hogy beírtam magam a BVSC és a magyar sport történelemkönyvébe.