„Senki sem küld el az anyámba!” – megtaláltuk meghurcolt olimpiai bajnokunkat

Korábban sem sütkérezett a nyilvánosság előtt, de 2022 októberi visszavonulása óta teljesen eltűnt. Hogyan él manapság 30 évesen?

Elvagyok, mint a befőtt. Megy a mókuskerék, dolgozom. Igazából élem a hétköznapi emberek életét, közben edzegetek magamnak. 

A matematika szakot befejezte az egyetemen?

Igen, befejeztem. Amikor visszavonultam a rövidpályás gyorskorcsolyázástól, egy-másfél évem volt még hátra a tanulmányaimból. Elvégeztem a matematika szakot, de már jobban érdekelt az informatika. Szerencsére a kettő nem áll messze egymástól, úgyhogy a suli után egy programozói, szoftverfejlesztői állást kerestem és találtam. 

Shorttrackesként nyilván sokkal több időt töltöttünk együtt, de az irodában is tök jól el lehet lenni. Van rengeteg kihívás a munkában, sokat lehet tanulni. 

Úgy képzeljük el, hogy az olimpiai bajnok felkel, elkészül, fogja az aktatáskáját, majd nyolc órát a munkahelyén tölt?

Nagyjából így. A közvetlen munkatársaim tudják, ki vagyok. Az egyik meg is szokta jegyezni: „a kedvenc olimpiai bajnokom”. Szerintem csak engem ismer, azért mondja. Valójában tényleg úgy zajlik, hogy bemegyek, dolgozom, kávézunk, eszünk – semmi extra.

Nevetve mesél. Egy kicsit sem bánja, hogy nincs a címlapokon?

Engem ez nem zavar, mert nem vagyok a kamerák embere, nem nagyon élvezem a szereplést. A sportteljesítmény miatt érdekelt engem az egész. Az, hogy megnyerjük, legyőzzük a többieket, és megmutassuk, hogy tudunk valami kis extrát. Nem akarok ebből TikTok-karriert!

Azért jó volt látni, hogy megjelent a 2026-os téli olimpiát népszerűsítő rendezvényen. Hiányzott a közeg?

A sport mindig is érdekelni fog, de az gondolom, jó egy kis kitérő: csináljunk mást is, mint az elmúlt 15 évben, nézzük meg, van-e más, ami tetszik! Ha eltelik itt is 5-10 év, és esetleg ez már nem annyira érdekel, nem köt le, akkor a sporthoz szerintem bármikor vissza tudok kanyarodni. Most úgy éreztem, jó egy ilyen váltás.

Korábban talán el is mondta, hogy elég szűk a hazai edzői kör a gyorskorcsolyázásban. Edzőként el tudja magát képzelni?

Kérdezgették is már, hogy nem akarok-e visszamenni, és edzőként tevékenykedni. Egyrészt én mindig is úgy voltam vele, hogy az kevés, hogy valaki sportolt, mert a edzősködéshez jó sok extra kell. Én csak úgy mennék el edzőnek, ha legalább valamilyen tanfolyamot elvégeznék, amire most nem igazán van erőm. Egyelőre még nem szívesen lennék edző, mert nem érzem magam képzettnek hozzá, hogy elvállaljam, a jövőben meg ki tudja. Lehet, hiányozni fognak a nyári edzőtáborozások például Olaszországban vagy Kanadában. Akkor talán visszakanyarodok efelé.

Akkor hagy egy kiskaput a jégcsarnok felé. Említette, hogy edzeget. Hol?

Még mindig megvan kulcsom az öltözőhöz, be tudok menni, ha akarok. Nem sokat szoktam kijárni. A Gyakorló Jégcsarnokban kizárólag edzések vannak, nincs közönségkori. A régi csapattársakkal szoktam találkozni, a konditeremnél beszélgetünk, de a jégpályára ritkán megyek.

Akár haragudhatna is a közegre, miután egyéves eltiltást kapott egy szerencsétlen, Kínát sértő bejegyzése miatt. Maradt Önben tüske?

Nincs. Abszolút jóban vagyok mindenkivel. Nyilván amiatt, hogy máshol dolgozom, nem találkozunk minden nap, mint korábban, az ismerősök nagy része lemorzsolódott. Van egy-két ember, akivel rendszeresen, heti szinten kapcsolatban vagyok. 

Nem kapott akkora publicitást, mint a kommunikációs ballépése, hogy egyéni olimpiai aranyéremhez segítette Liu Shaoangot, aki pozitív Covid-teszt miatt csak később utazhatott el a 2022-es játékokra. Miért edzett vele azok után, hogy nem tudta kivívni a csapattagságot?

Én azt nem éreztem akkora dolognak, hogy mi, akik itthon maradtak, olyan hatalmas tettet hajtottunk volna végre. Pont most néztem egy felvételt arról, hogy Csernobilba beküldtek három búvárt konkrétan meghalni, ők az atomerőmű-katasztrófa után megmentették a kontinenst. Én nem éreztem magam ekkora hősnek! Hárman edzettünk Ádóval úgy, hogy tudtuk, covidos. Nyilván elkaphattuk volna, de szerintem ez nem volt hősiesség. Való igaz, hogy megköszönte, hogy segítettük. Szívesen bármikor!

Az is beszédes Burján Csabával és a megítélésével kapcsolatban, hogy az első magyar téli olimpiai bajnoki címet megszerző férfiváltó tagjai, az említett, Liu Shaoang, Knoch Viktor és Liu Shaolin Sándor is elismerően nyilatkozott a személyiségéről. Utóbbi azt mondta, hogy soha nem volt haragtartó, ami kulcsfontosságú. Tényleg így volt?

Mindenkinek lett volna oka haragudni a másikra. Én voltam amúgy az, aki a legtöbbször elesett. Főleg rám lehetett volna neheztelni. Ehhez képest volt az elején egy világkupa-verseny, ahol Shaolin leteremtette az öccsét, hogy miért záratta ki a csapatot egy teljesen felesleges, kockázatos előzéssel. Üvöltözött vele az öltözőben, majd a következő héten elsők vagy másodikok lettünk, és helyreállt a világ rendje. Egy rosszul sikerült futam után elmondtuk a véleményünket, tanultunk belőle. Nem voltunk haragtartók.

Barátja, Knoch Viktor amondó, embert nem látott még akkorát fejlődni önmagához képest, mint Burján Csabát. Akkor mennyire helytálló, hogy a mendemondák szerint azért fohászkodtak: csak el ne essen a váltó tagjaként?

Nekem az volt a nagy váltás a karrieremben, amikor kaptam egy új cipőt, amitől sokkal stabilabbá váltam. Azelőtt tényleg én voltam a váltóban az az ember, aki odaért negyediknek, miközben nem igazán voltam azon a szinten, mint a többiek. 

Amikor a másik korcsolyát felhúztam, teljes jogú csapattag lettem. Tudtam előzni, rám lehetett bízni dolgokat, mondjuk olyat is, hogy menjünk az élen. Még így is én maradtam a leginstabilabb, és kötöttem ki legtöbbször a szivacsban. Persze, jóval kevesebbszer, mint előtte.

Most sokan azt hiszik, hogy esett-kelt a jégen. Milyen volt a technikai tudása?

Nehogy azt higgye mindenki, hogy én úgy koriztam, minden kanyarban fifty-fifty volt annak az esélye, hogy talpon maradok vagy elesek. Tény, hogy váltóban a rossz jégen is el kell menni a határokig, főleg ha nyerni akarsz. Egyszer-kétszer én sajnos túlmentem rajta.

Ritmikus gimnasztikázóként kezdte a sportot, jégkorongozott is. Pécsi gyerekként miről álmodott?

Amikor elkezdtem gyorskorcsolyázni, a legnagyobb eredmények az olimpiai pontszerzések voltak. Azok is elsősorban szerencsével. Nem is azért csináltam, mert kimagasló sikereket akartam visszakapni, egyszerűen csak tetszett a társaság és a sportág. 

Egyszer láttam a televízióban, hogy megpróbált eljátszani néhány akkordot gitáron egy Metallica-számból. Ha a világhírű metal bandára gondolunk, James Hetfield, a frontember van mindig rivaldafényben. Nem bánta, hogy shortrackben a Liu testvérek vitték el a showt?

Engem egyáltalán nem zavart. Sohasem vágytam rivaldafénybe. Rendben, a váltóban együtt lettünk olimpiai bajnokok, de a srácoknak van otthon vagy ötven világkupa-érmük, nekem meg egy. Nem hiába lettek ők a sztárok, egyéniben is a jobbak voltak. Ha megkérdezek valakit, mondjon egy embert a női kajaknégyesből, szerintem mindenki Kozák Danutát fogja mondani. A másik három nevét talán nem is ismeri. Nálunk is nagyjából ezek voltak az erőviszonyok.

Azért Burján Csaba nevét ismerik, számít a véleménye, még akkor is, ha ritkán hangoztatja. Mire számít a jövő évi téli olimpián az utódoktól?

A pontszerzés elvárható. Van több olyan versenyzőnk, aki képes lehet rá. Jászapáti Petra és a női csapat most az erősebb, tőlük remélhetjük a kiugró eredményt. Az éremszerzés célként megfogalmazható, de nem elvárható.  

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd